Értékelés:
A kritikák túlnyomórészt dicsérik a könyvet, amely jelentős hozzájárulás a szövegkritikához és az angol költészethez. A Shakespeare-ről szóló fejezetet különösen erőteljesnek és megindítónak emelik ki, amely maradandó hatást hagy az olvasóban.
Előnyök:Az angol költészet éleslátó és intelligens elemzése, különösen erős Shakespeare-ről szóló fejezet, amely mély érzelmi reakciókat vált ki. Ajánlott mindenkinek, akit érdekel a téma.
Hátrányok:A kritikákban nem említettek különösebb hátrányt.
(2 olvasói vélemény alapján)
The English Poetic Mind
Egy nyitó fejezet után, amely magát a költészet természetét vizsgálja, és elemzi az olvasóra gyakorolt hatását, a szerző Az angol költői elme című könyvben rátér fő céljára, amely az alkotásra való késztetés forrását próbálja feltárni három legnagyobb angol költőben: William Shakespeare, John Milton és William Wordsworth. Mindegyiküknél azonosít egy sajátos válságtípust, amely a költői késztetés forrása.
E felfedezések fényében foglalkozik több kisebb költő teljesítményével, és egy olyan fejezettel zárja, amely általánosabb értelemben próbaképpen víziót kínál a költészet lehetséges jövőbeli útjairól. Bemutatjuk Charles Williams legjobb irodalomkritikáinak duettjét a költészetről: Az ész és a szépség a költői elmében Az angol költői elme ""Williams mélyebb érdeklődése az volt, hogy a költői alkotás aktusának természete miként ragadható meg maguknak a verseknek az olvasásából, és milyen eszközökkel nyúltak a művészek képzelőerejük rejtett zugaiba és szólaltak meg onnan..... (Ez a két könyv) lehetővé teszi számunkra, hogy újraértékeljük, vagy talán először találkozzunk Charles Williamsnek a saját alkotói életének középpontjában álló művészethez, a költészethez való hozzáállásának jellegzetes tulajdonságaival.""" Brian Horne, új, 2007-es előszavából A szerző és tudós Charles Williams (1886-1945) 1908-ban csatlakozott az Oxford University Press munkatársaihoz, ahhoz a kiadóhoz, amelyben élete végéig dolgozott.
Ezekben az években versek, regények, színdarabok, életrajzok, történelem, irodalomkritika és teológia ömlött a tollából. A második világháború elején a kiadót Oxfordba evakuálták, ahol saját írói és a Pressnek végzett szerkesztői munkája mellett az egyetemen tanított.
