Értékelés:
A könyv azt vizsgálja, hogyan tudta Anglia 980 és 1018 között kifizetni a dánpénzt, az aranybányák nélküli gazdaságban az ezüstforrásokra összpontosítva. A szerző a kereskedelem és az ezüstbeszerzés három időszakát mutatja be, de néhány állításában kritikával kell szembenéznie a túlzott leegyszerűsítés és a részletes bizonyítékok hiánya miatt.
Előnyök:⬤ Tömör és informatív bevezetés az angolszász Anglia gazdaságtörténetébe
⬤ érdekes elméleteket mutat be a kereskedelemről és az ezüstforrásokról
⬤ jól használható és könnyen olvasható.
⬤ Túlságosan rövid, magyarázatlan területeket hagy
⬤ néhány elméletet nehéz alátámasztani
⬤ az összetett kölcsönhatások túlzott leegyszerűsítése
⬤ hiányzik bizonyos gazdasági tényezők és meghatározások részletes tárgyalása.
(4 olvasói vélemény alapján)
Wealth of Anglo-Saxon England
Hogyan jutottak az angolszászok olyan kincsekhez, amelyek a vikingeket arra csábították, hogy a kilencedik században, majd 980 és 1018 között is gyakran portyázzanak Angliában? Mivel Britanniának akkoriban nem volt aranybányája, és ólombányái nagyon kevés ezüstöt termeltek, ezt a kincset bizonyára importálták. Néhányat talán adtak, de a legtöbbet kereskedelem útján szerezték. A kilencedik századig a fő forrás Franciország volt, ahol élénk kereslet volt az angol termékek iránt. A Csatornán átívelő kereskedelem virágzott, amelynek nagy része a hetedik században kialakult nagy kikötőkön, a wicseken keresztül bonyolódott. E kereskedelem gyors hanyatlását a kilencedik században nem a vikingek, hanem az új ezüst általános hiánya okozta Nyugat-Európában 850 körül, ami a frank és angolszász pénzérmék elértéktelenedésében tükröződött. A kilencedik század végén Angliába telepedett dánok azonban ezüstöt importáltak. A 960-as években Németországban nagyon fontos új ezüstforrást fedeztek fel. Ez a német gazdaság gyors fejlődéséhez vezetett, ami keresletet teremtett az Angliából származó nyersanyagok és élelmiszerek iránt. Anglia városai nagyon hamar kibővültek, belső és külső kereskedelme pedig megnőtt. Új gazdagsága vonzotta a vikingeket, de a kereskedelem folytatódott, és bár nagy mennyiségű ezüstöt termeltek ki, a Németországból érkező új szállítmányok lehetővé tették az angolok számára, hogy fenntartsák valutájukat. A legújabb tanulmányok szerint ez Edward Confessor alatt érte el csúcspontját.
Ez megerősíti a Domesday Book bizonyítékát, miszerint a normann hódítás előestéjén Anglia nagyon gazdag, erősen urbanizált királyság volt, nagyszámú, jól ellenőrzött, kiváló minőségű pénzérmével. Ez a pénzverés és maga a Domesday Book valóban jó bizonyíték arra, hogy az angol kormányzás akkoriban rendkívül hatékony volt.
Peter Sawyer beszámol a vagyon felhalmozásának módjairól és formáiról az angolszász Angliában, hangsúlyt fektetve az angolszász érmék és a Domesday Book tanulmányozásának legújabb fejleményeire és néhány meglepő eredményükre.
