Az Antarktisz mágnesessége: A Ross-expedíció 1839-1843

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Magnetism of Antarctica: The Ross Expedition 1839-1843

Könyv tartalma:

Ez a kevéssé dokumentált expedíció sorsfordító pillanat volt a sarkkutatás történetében, és történelmi szempontból az Antarktisz nagy, ismeretlen kontinens felfedezésének kiindulópontja. James Cook kapitány Antarktisz körbehajózása óta eltelt csaknem 70 év óta ez volt az első alkalom, hogy a Királyi Haditengerészet felfedező útja ilyen messze délre merészkedett.

Ezzel új rekordot állítottak fel a "legtávolabbi délre", megdöntve a James Weddell által 1823-ban egy bálnavadászhajóval felállított rekordot. Az expedíció 1839-ben indult Greenwichből. Két fából készült vitorlás hajóból állt, amelyek parancsnoka James Clark Ross kapitány és Francis Crozier parancsnok volt.

A hajókon kizárólag a Királyi Haditengerészet személyzete dolgozott, és mindkét hajón 64 ember és tiszt volt. Elsődleges feladatuk tudományos jellegű volt, hogy tanulmányozzák a Föld mágneses mezejét, és olyan eredményeket dolgozzanak ki, amelyek segítségével jobban megérthetik a mágnesesség iránytűkre gyakorolt hatását és a világ óceánjain való navigálásban való felhasználását. Ennek az útnak számos tervezett célja volt, és mindegyiket teljesítették.

A folyamat során hatalmas mennyiségű tudományos információt gyűjtöttek össze. Az út során számos egzotikus helyet kerestek fel, köztük Madeirát, Szent Ilona szigetét, Fokvárost, a Kerguelen-szigetet, Új-Zélandot, Ausztráliát és a Falkland-szigeteket, de a csúcspontot a Ross-tenger, a Ross-jégtakaró és a hatalmas Erebus és Terror vulkánok (a két hajóról elnevezett) felfedezése jelentette. A legénység megtapasztalta a jéggel borított vizeken való navigálás veszélyeit, és csak hajszál híján menekültek meg attól, hogy jéghegyek zúzzák össze őket.

A betegségeket sikerült kordában tartani, bár több emberéletet is vesztettek balesetek következtében. Még 60 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a legnagyobb felfedezéseik színhelyeit újra felkeressék, majd Scott, Shackleton és Amundsen személyében beköszöntött a felfedezések aranykora.