Az Anti-Ödipusz-iratok

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Anti-Oedipus Papers

Könyv tartalma:

Feljegyzések és naplóbejegyzések dokumentálják Guattari és Deleuze együttműködését az 1972-es Anti-Ödipusz című könyvükön.

„A tudattalan nem színház, hanem gyár” - írta Gilles Deleuze és F lix Guattari az Anti-Ödipuszban (1972), az elmúlt fél évszázad egyik legmerészebb intellektuális kalandját kezdeményezve. A neves filozófus és az aktivista pszichiáter együtt frissítették a pszichoanalízist és a marxizmust a kapitalizmus radikálisabb és „konstruktivistább” látásmódjának fényében: „A kapitalizmus minden társadalom külső határa, mert neki magának nincs külső határa. Addig működik jól, amíg folyamatosan lebomlik.” Kevesen hitték akkoriban, ahogy a Rhizome gyakran idézett nyitó mondatában írták, hogy »mi ketten együtt írtuk az Anti-Ödipuszt«. Hozzátették: „Mivel mindketten többen voltunk, ez elég nagy tömeg lett”. Ezek a jegyzetek, amelyeket Guattari az Anti-Ödipusz előkészítésekor Deleuze-nak címzett, és amelyeket Deleuze jegyzetelt, alátámasztják állításukat, és végre előhozzák a színház mögötti gyárat. Guattarit leleményes, rendkívül analitikus, matematikai gondolkodású „konceptorként” mutatják be, aki vitathatatlanul a mai filozófia és társadalompolitikai elmélet egyik legtermékenyebb és legrejtélyesebb alakja.

Az Anti-Ödipusz-iratokat (1969-1973) jelentős naplóbejegyzések egészítik ki, amelyekben Guattari leírja viharos kapcsolatát analitikusával és tanárával, Jacques Lacannal, az Anti-Ödipusz kiadásával kapcsolatos aggodalmait, valamint beszámol személyes és szakmai életéről, mint magánelemző és Jean Ouryval együtt a Laborde kísérleti klinika társigazgatója (amelyet az 1950-es években hoztak létre).