Az antikapitalizmus filozófiai gyökerei: Esszék történelemről, kultúráról és dialektikus gondolkodásról

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Philosophical Roots of Anti-Capitalism: Essays on History, Culture, and Dialectical Thought

Könyv tartalma:

Alfred Sohn-Rethel a filozófiai absztrakció eredetét a görög ókor új pénzgazdasága által kiváltott "hamis tudatosságban" helyezte el.

A felvilágosodásban a fogalmi korlát, amelyet Kant a fenomenális valóság és az "önmagában való dolog" közé állított, Sohn-Rethel szerint az árucseréből, valamint a szellemi és a fizikai munka megosztásából eredő reifikált tudatosságot fejezte ki. Mivel Sohn-Rethel a filozófia egész történetét egy időtlen, egyetemes logika által megbélyegzettnek látta, Hegel "totalitás" fogalmát "idealistának", Hegel kanti dualizmus-kritikáját pedig irrelevánsnak minősítette Marx politikai gazdaságtani kritikája szempontjából.

David Black A kapitalizmusellenesség filozófiai gyökerei című esszéjének címadó esszéjében Sohn-Rethellel ellentétben azt sugallja, hogy Marxnak az árufetisizmusról szóló expozíciója történelmileg a kapitalista termelésre jellemző, és ezért nem magyarázhatja meg a filozófia eredetét, amelyről Black kimutatja, hogy a görög társadalom és kultúra különböző történelmi fejleményei, valamint a monetarizáció is szerepet játszottak benne. Ahogyan Hegel kanti formalizmus-kritikája megalapozza Marx tőkekritikáját, úgy Hegel írásai arról, hogy a munka megfelelő szervezése hogyan szüntetheti meg azt a korlátot, amelyet Arisztotelész a termelés és a "szabadság birodalma" közé állított, előrevetítik Marxnak a kapitalizmus alternatívájának megfogalmazására irányuló erőfeszítéseit. A második rész, A szituacionista dialektika kritikája: művészet, osztálytudat és újraalkotás, a szürrealizmussal kezdődik, amelynek "eltűnését" mint forradalmi művészeti és társadalmi erőt Guy Debord és a szituacionisták úgy akarták pótolni, hogy a művészet költészetét az élet költészetével helyettesítették.

Amellett, hogy kiemeli Debord elméleti és gyakorlati eredményeit, Black rámutat filozófiai hiányosságaira, és ezeket összefüggésbe hozza Debord későbbi "pesszimista" értékelésével a globalizálódó kapitalizmuson belüli forradalmi osztálytudat lehetőségéről. A harmadik rész négy esszéje az arisztotelészi anarchizmussal, Lukacs reifikációs elméletének ambivalens örökségével, Raya Dunayevskaya hegeliánus-marxista koncepciójával az "abszolút negativitásról" mint "permanens forradalomról", valamint Gillian Rose filozófiai kihívásával foglalkozik mind a posztmodernizmus, mind a "hagyományos" marxizmus számára.