Értékelés:
A könyv a kereszténységet kritizálja, bemutatva Nietzsche provokatív nézeteit, amelyek megkérdőjelezik a bevett hiedelmeket. A recenzensek csodálat és kellemetlen érzés keveredését fejezik ki, megjegyezve az erőteljes érveket és a kemény hangnemet. Az olvasók értékelik a gondolatébresztő jellegét, de néhányan kritizálják, hogy ismétlődő vagy túlságosan kritikus.
Előnyök:⬤ Gondolatébresztő érvek, amelyek megkérdőjelezik a szervezett vallást.
⬤ A hithez kapcsolódó mély belső konfliktusokkal foglalkozik.
⬤ Erős írói stílus, amely önvizsgálatot igényel.
⬤ Egyedi nézőpontot kínál a kereszténység társadalomra gyakorolt hatásáról.
⬤ Élvezetes azok számára, akik nyitottak a különböző nézőpontokra.
⬤ A kemény és vitriolos hangnem sértheti a vallásos olvasókat.
⬤ Ismétlődő érvek és a világos szerkezet hiánya néhány területen.
⬤ Egyesek szerint a könyv a „dühös ateista” sztereotípiáját tükrözi.
⬤ Kritikusok szerint egyes viták nem elég mélyek, és olyan érzésük van, mintha elkalandoznának.
⬤ Néhány olvasó a könyv minőségével kapcsolatos problémákról számolt be.
(156 olvasói vélemény alapján)
The Antichrist
Mi a jó? --Ami növeli az emberben a hatalom érzését, a hatalomra való törekvést, magát a hatalmat. Mi a rossz? --Ami a gyengeségből fakad.
Mi a boldogság? -Az az érzés, hogy az erő növekszik, hogy az ellenállás leküzdött. Nem elégedettség, hanem több hatalom; nem béke mindenáron, hanem háború; nem erény, hanem hatékonyság (erény reneszánsz értelemben, virtu, erkölcsi savaktól mentes erény). A gyenge és a botcsinálta elpusztul: szeretetünk első elve.
És segíteni kell őket hozzá. Mi károsabb minden erkölcstelenségnél? --Praktikus együttérzés az elfuseráltak és a gyengék iránt - a kereszténység...