Appropriating Antiquity for Modern Chinese Painting
Az antikvitás fontos volt a tudós művészek számára a történelemmel és a kulturális identitással kapcsolatos tudásuk kialakításában a késő császári Kínában. A modern kínai festészetben megjelenő sokoldalú tendenciák vizsgálatával ez a könyv megkérdőjelezi, hogy a történelmi relikviákat milyen mértékben használták fel a modern kínai művészet etnikai identitásának reprezentálására.
Ennek során ez a könyv azt a kérdést teszi fel: vajon az antikvitás mozgalmai végső soron a kínai művészettörténet újraírásának szándékos eszközeként szolgáltak-e a modern Kínában? Az antikvitás kisajátítása a modern kínai festészetben a leleményes magángyűjtő tevékenység nyilvános jelentését kutatva a művészi alkotás különböző módozataira támaszkodva foglalkozik azzal, hogy az antikvitások használata a 20. század eleji kínai művészetben hogyan hozta létre és erősítette meg az antik civilizáció és a modern élet közötti képzeletbeli kapcsolatokat a késő Csing-dinasztia idején.
A könyv azt is feltárja, hogy ezek a társadalmi és kulturális átalakulások hogyan kapcsolódtak a Kína, Japán és a Nyugat között akkoriban zajló művészeti cserékhez, és sikeresen elemzi, hogyan fordították le és sajátították el a modernitást a 20. század fordulóján Ázsiában és azon túl is.