Az Antiochiai Hercegség és határai a XII. században

Olvasói vélemények

A könyv az Antiochiai Hercegség hanyatlását vizsgálja 1130 és 1193 között, kiemelve a helyi elit növekvő függetlenségét a fejedelmektől, valamint az egységes muszlim ellenzékkel szembeni küzdelmeiket. Térképeket használ fel a területvesztés bemutatására, és tárgyalja a fejedelemség és szomszédai közötti politikai dinamikát. A szerzőnek azonban a korlátozott elsődleges források miatt kihívásokkal kell szembenéznie az állítások alátámasztása során.

Jól megalapozott elbeszélés, amelyet a fokozatos területvesztést szemléltető térképek támasztanak alá. Éleslátóan tárgyalja Antiochia uralkodó elitje és szomszédai közötti kapcsolatokat, különösen a birodalommal való összetett kölcsönhatásokat.

Nem rendelkezik elegendő bizonyítékkal egyes állítások teljes körű alátámasztásához, különösen a fejedelemség pénzügyeivel és katonai erőforrásaival kapcsolatban. A fejedelemségen belül írt krónikás források hiánya korlátozza a mélyebb elemzést, így néhány állítás nehezen alátámasztható.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Principality of Antioch and Its Frontiers in the Twelfth Century

Könyv tartalma:

Az Antiókhiai Hercegség Észak-Szíriában, a latin kereszténység legkeletibb határán fekvő középkori fejedelemség számos rivális hatalommal volt határos, köztük a Bizánci Birodalommal, a kilikiai örmény keresztényekkel, a szomszédos iszlám világ uralkodóival, sőt a többi keresztes állammal, a Jeruzsálemi Királysággal, valamint Edessza és Tripoli megyékkel is. A régiót benépesítő számos keresztény, muzulmán és zsidó közösséggel együtt Antiochia frank telepesei - akiket kezdetben az első keresztes hadjárat katonai sikerei juttattak hatalomra - így számos kihívással kellett szembenézniük a túlélésüket illetően.

Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a fejedelemség uralkodó elitje hogyan próbálta kezelni ezeket az egymással versengő érdekeket Antiochia fennmaradása érdekében a zűrzavaros tizenkettedik században, különösen II. Bohemond herceg 1130-ban bekövetkezett halála után. Az ő halála hozzájárult a bizánci és a jeruzsálemi királyság megújult érdeklődéséhez, és egy olyan időszakban történt, amikor Aleppó és Moszul zengidái alatt az iszlám újjáéledt, a Rupenidák alatt pedig az örmény hatalom növekedett. Antiochia diplomáciai és katonai törekvéseinek, belső hatalmi struktúráinak és a bennszülött népekkel való kölcsönhatásának vizsgálata ezért sokat elárul arról, hogy a középkori latinok hogyan alkalmazkodtak a határaik követelményeihez.

Andrew Buck a londoni Queen Mary Egyetem docense, ahol 2014-ben doktorált.