Olvasói vélemények
Összegzés:Robin Dunbar „Grooming, Gossip, and the Evolution of Language” című könyve a nyelv evolúcióját és a társadalmi kötődésben betöltött szerepét vizsgálja, és azt állítja, hogy a nyelv a nagyobb emberi csoportokban a grooming helyettesítésére alakult ki. A szerző elméletei adatokkal jól alátámasztottak, és éleslátó magyarázatot adnak az emberi viselkedésre, a kommunikációra és a társadalmi csoportok dinamikájára.
Előnyök:⬤ Informatív és magával ragadó írói stílus
⬤ tudományos adatokkal alátámasztott innovatív elméleteket mutat be
⬤ egyedülálló nézőpontot kínál az emberi nyelv evolúciójáról és társas viselkedéséről
⬤ gyakorlati betekintést nyújt a csoportdinamikába és a csoportszervezésbe
⬤ a nyelvvel, pszichológiával és evolúcióval kapcsolatos témák széles körét öleli fel
⬤ érdekes anekdotákat és megfigyeléseket tartalmaz mind a főemlősök viselkedéséből, mind az emberi társadalomból.
Hátrányok:⬤ Néhány recenzens szerint túlságosan hangsúlyos az ápolásra való összpontosítás
⬤ kritika a nyelv eredetére vonatkozó alternatív elméletek elutasításával kapcsolatban
⬤ önelégültséget érzékeltek az ellentétes nézetek elutasításában
⬤ egyes érvek végleges bizonyítékok nélkül spekulatívnak tűnhetnek
⬤ néhány olvasó megjegyezte, hogy a cím félrevezető lehet a könyv tartalmát illetően.
(25 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Grooming, Gossip, and the Evolution of Language
Könyv tartalma:
Milyen nagy agyunk van a sok csevegéshez. Ez egy evolúciós rejtély, amely végre értelmet nyer ebben az érdekes könyvben, amely arról szól, hogy mit tett a pletyka beszédes fajunkkal. Robin Dunbar pszichológus a pletykát a társadalmi rend és kohézió eszközének tekinti - hasonlóan ahhoz a végtelen ápoláshoz, amellyel főemlős rokonaink ápolják társas kapcsolataikat.
A majmok és a majmok, az emberiség legközelebbi rokonai, e kapcsolatok intenzitásában különböznek más állatoktól. Minden ápolásuk nem annyira a higiéniáról szól, mint inkább a kötelékek megszilárdításáról, a barátkozásról és a főemlős társaik befolyásolásáról. A korai emberek számára azonban az ápolás mint a társadalmi sikerhez vezető út problémát jelentett: mivel nagy, körülbelül 150 fős társas csoportjaikban éltek, legkorábbi őseinknek majdnem idejük felét egymás ápolásával kellett volna tölteniük - ami lehetetlen teher. Dunbar azt sugallja - és kutatásai, akár a primatológia, akár a pletyka birodalmában, megerősítik -, hogy az emberek ugyanerre a célra fejlesztették ki a nyelvet, de sokkal hatékonyabban. Úgy tűnik, a csevegésben nincs semmi üresjárat, ami összetart egy sokszínű, dinamikus csoportot - legyen szó vadászó-gyűjtögetőkről, katonákról vagy munkatársakról.
Az antropológusok régóta feltételezik, hogy a nyelv a férfiak közötti kapcsolatokban, például a vadászat során alakult ki. Dunbar eredeti és rendkívül érdekes tanulmányai mást sugallnak: azt, hogy a nyelv valójában a barátokkal és a családdal való kapcsolattartás igényére válaszul fejlődött ki. Beszélgetésre volt szükségünk ahhoz, hogy kapcsolatban maradjunk, és még mindig szükségünk van rá olyan módon, amelyet a telekonferencia, az e-mail vagy bármely más kommunikációs technológia nem fog kielégíteni. Ahogy Dunbar bemutatja, a kibertér személytelen világa nem fogja kielégíteni a személyes kapcsolat iránti ősi igényünket.
A Grooming, Gossip és a nyelv evolúciója a csimpánzok piszkálódásától a kávészünetben folytatott csevegésünkig, az idegtudománytól a paleoantropológiáig provokatív képet nyújt arról, hogy mi tesz minket emberré, mi tart minket össze, és mi választ el egymástól.
