The Politics of Apoliticism: Political Trials in Vichy France, 1940-1942
1942-ben a megszállt Franciaország diktatórikus rezsimje kirakatpereket tartott, amelyek nem működtek.
Egy olyan társadalomban, amelyből kiiktatták a demokratikus ellenőrzéseket és egyensúlyokat, egy olyan rendszerben, amely saját törvényeket hozott ellenfelei ellen, a kormány jellegzetes jogi kezdeményezése - egy szimpatizáns bírákkal és katonákkal teli bíróság, amelynek a megszűnt köztársaság vezetői elleni vizsgálatnak az új rendszer felsőbbrendűségét kellett volna bizonyítania - valahogy nemcsak hogy nem vezetett ítélethozatalhoz, de annak ellenére, hogy csak a kormány által kiválasztott újságírók vehettek részt rajta, a rendszer legádázabb ellenfeleinek pódiumává vált. A PR-katasztrófa olyan nagy volt, hogy a kormány végül kénytelen volt lemondani a tárgyalást.
Ezt a katasztrofálisnak tűnő kirakatpert nem a hazai közhangulatot nem ismerő németek kényszerítették a rezsimre, hanem egy hazai kezdeményezés volt, amelynek eredménye nemcsak a franciákat, hanem a megszállókat is felháborította. Ez a könyv új magyarázatot kínál a Riom-per kudarcára: a Riom-per a rezsim támogatóinak kultúrájába mélyen beivódott jogfelfogás eredménye volt. Ők valóban úgy vélték, hogy ellenfeleik a nemzet érdekeivel politizáltak, miközben saját aggodalmaik apolitikusak voltak.
A Riom-per végső tanulsága az, hogy a politikáról való lemondás majdnem olyan rossz eredményeket hozhat, mint a mások hitének eltiprására irányuló szándékos elkötelezettség. Ma a politikusok a politikai spektrum mindkét oldalán a túlzott polarizációt a politikai patthelyzet okaként ítélik el; de lehet, hogy a valódi demokrácia egyszerűen így néz ki, amikor egy megosztott nép kívánságait igyekszik kifejezni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)