The Arabs from Alexander the Great until the Islamic Conquests
Ez nem egy hagyományos történelemkönyv. Sokkal inkább a történetírás szociológiájának tanulmánya egy olyan időszakról, amely bár időben meglehetősen távol van (Kr.
e. 330-tól Kr. u.
670-ig), még mindig befolyásolja az arab világról, és különösen a Nyugat és a Közel-Kelet kapcsolatáról szóló politikai diskurzust. Ez a könyv arra a rejtélyre összpontosít, hogy az arabok az iszlám előtti időkben eltűntek a történelemből, majd hirtelen megjelentek a próféta zászlaja mögött, és hogy ez a világtörténelembe való felbukkanás milyen erőteljes és traumatikus hatással volt az arabok és a Nyugat kapcsolatára.
Bár a főáramú nyugati történelmi narratíva nem tekinti az iszlám előtti arabokat politikai vagy kulturális erőként, sőt még csak nem is egy meghatározott kulturális egység tagjaiként, az arab történészek és a hagyományosabb nyugati források egészen más képet engednek meg, amint a félrevezető vagy elhomályosító címkéket eltávolítják. Ebben a tanulmányban Arábia és az arabok olyan térségként és népként jelennek meg, amely évszázadokkal az iszlám előtt jelentős nyelvi, kulturális, vallási és politikai egységet alkotott.
A próféta megjelenése ebből a szempontból egy olyan történelmi folyamat betetőzése volt, amely már régóta zajlott - talán a római beavatkozás késleltette keleten és az oriens-i római egyházmegye létrehozása, de a hellenisztikus-római kultúra és vallási gondolkodás is megerősítette. Ebben a forgatókönyvben az iszlám felemelkedése semmiképpen sem meglepő vagy magyarázatra szoruló utólagos hamisítás, ahogy azt a revizionista iskola állítja.