Értékelés:
A könyv elsöprően pozitív kritikákat kapott, mert lenyűgözően mutatja be az első afroamerikai tisztek küzdelmeit és eredményeit az amerikai haditengerészetnél a második világháború alatt. Kiemeli a fontos történelmi elbeszéléseket, és vitákra ösztönöz a sokszínűségről és a faji egyenlőségről a hadtörténelemben. Vannak azonban kritikák a mélységével és az előadásmódjával kapcsolatban, néhány olvasó szerint hiányzik belőle az érdemi történelmi elemzés.
Előnyök:⬤ Inspiráló elbeszélés, amely megváltoztatja a haditengerészet történetével kapcsolatos nézőpontokat.
⬤ Jól kutatott és informatív a fekete tisztek küzdelmeiről.
⬤ Érzelmekkel teli és magával ragadó történetmesélés, amely az olvasókkal együtt rezonál.
⬤ Fontos hozzájárulás az amerikai faji kérdések megértéséhez.
⬤ Kiemeli a hősiességet és az „Arany 13” kihívásait.
⬤ Egyesek szerint a könyvből hiányzik a kritikai mélység és a részletes történelmi kontextus.
⬤ Néhány olvasó kritizálta, hogy a bemutatás inkább hasonlít egy újsághírre, mint egy tudományos elemzésre.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv nem mutatja be megfelelően a rasszizmus teljes hatását.
⬤ Egy olvasó megemlítette, hogy az írás helyenként sovány, és túlságosan a periférikus információkra koncentrál.
(19 olvasói vélemény alapján)
The Golden Thirteen: How Black Men Won the Right to Wear Navy Gold
Annak a 13 bátor fekete férfinak az inspiráló története, akik a II. világháború alatt integrálták az amerikai haditengerészetet, vezetve a deszegregációs törekvéseket Amerika-szerte és megelőzve a polgárjogi mozgalmat.
Az amerikai haditengerészet korábban nem publikált anyagait tartalmazó, elfeledett polgárjogi hősök kevéssé ismert története feltárja a hadseregen belüli rasszizmust és a szolgálatért folytatott harcot.
Dan Goldberg a túlélő családtagokkal készített szóbeli beszámolók és eredeti interjúk segítségével tizenhárom elfeledett hőst emel ki a történelem pereméről a reflektorfénybe. Feltárja, milyen ellenállással kellett szembenézniük ezeknek az embereknek: a rasszista áltudománnyal, a rendszeres lenézéssel, az ismétlődő jelzőkkel, a szóbeli bántalmazással, sőt erőszakkal. E hatalmas kihívások ellenére az Arany Tizenhármak kitartottak - felismerve az integráció erejét, a fekete amerikaiak lehetőségeit, ha sikerrel járnak, és a következményeket, ha kudarcot vallanak.
1942-ig a haditengerészetnél a feketék csak takarítóként és szakácsként dolgozhattak. A haditengerészet vonakodva döntött úgy, hogy 1944-ben, az egyszerű polgárok és a polgárjogi vezetők hatalmas nyomására, kiválasztja az első feketéket a tisztképzésre. Ezek a férfiak, akiket szegregáltak és titoktartásra esküdtek fel, keményebben dolgoztak, mint valaha életükben, és végül a haditengerészet történetében a legmagasabb átlaggal tették le a vizsgáikat.
1944 márciusában ezek a tengerészek tisztek lettek, az első feketék, akik viselhették az aranycsíkokat. Harcuk azonban még ekkor sem ért véget: a fehér férfiak nem voltak hajlandóak tisztelegni előttük, nem voltak hajlandóak az asztaluknál enni, és nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy a feketék rangban fölöttük állhatnak. Az Arany Tizenhármak mégis kitartottak, elszántan emelték a fejüket, és olyan példát mutattak, amely generációkat inspirált.
A Rejtett számok nyomán Az aranytizenhárom olyan hősök hozzájárulását tárja fel, akik korábban a történelem homályába vesztek.
