Olvasói vélemények
Összegzés:Diana Taylor könyve a performansz-tanulmányok és a kulturális tudás metszéspontját vizsgálja latin-amerikai kontextusban, és alaposan elemzi, hogyan szolgálnak a performanszok a társadalmi emlékezet és identitás aktusaként. Olyan új módszertanokat és szókincset javasol, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos narratívákat, hangsúlyozva a tudás átadásának megtestesült jellegét. A művet több tudományág tudósai és hallgatói is nagyra értékelik áttekinthetősége és mélysége miatt, ami létfontosságú hozzájárulást jelent a területhez.
Előnyök:A latin-amerikai előadások alapos elemzése, az archívum és a repertoár innovatív koncepciói, a lebilincselő írói stílus, amely az olvasók széles köre számára alkalmas az egyetemi hallgatókatól a vezető tudósokig, valamint a posztkoloniális perspektívák kritikus meglátásai. Új elméleti eszközöket és módszertanokat nyújt az előadás mint megtestesült társadalmi gyakorlat megértéséhez.
Hátrányok:Egyes olvasmányok unalmasnak tűnhetnek, és nem biztos, hogy minden olvasót egyformán leköt. Néhány recenzió szerint inkább a célját szolgálja, mintsem élvezetes olvasmányként jeleskedik.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Archive and the Repertoire: Performing Cultural Memory in the Americas
Könyv tartalma:
Az Archívum és a repertoár című könyvében Diana Taylor, a performanszkutatás kiemelkedő kutatója új értelmezést nyújt a performansz létfontosságú szerepéről Amerikában. A színdaraboktól kezdve a hivatalos eseményeken át az alulról szerveződő tiltakozásokig a performanszot komolyan kell venni, mint a tudás tárolásának és átadásának eszközét.
Taylor feltárja, hogy a megtestesült emlékezet repertoárja - amelyet a gesztusok, a kimondott szó, a mozgás, a tánc, az ének és más előadások közvetítenek - alternatív perspektívákat kínál az írott archívumokból származó perspektívákhoz képest, és különösen hasznos a transznacionális érintkezés történelmi folyamatainak újragondolásához. Az Archívum és a repertoár a megtestesült gyakorlat hagyományain alapuló Amerika újratérképezésére hív fel. Az előadás különböző műfajait vizsgálva, köztük az argentin eltűntek gyermekeinek tüntetéseit, a perui Yuyachkani színházi csoportot és a televíziós asztrológiai felolvasásokat a Univision személyiségétől, Walter Mercadótól, Taylor azt vizsgálja, hogy az archívum és a repertoár hogyan működik együtt a politikai követelések megfogalmazásában, a traumatikus emlékezet közvetítésében és a kulturális identitás újfajta megteremtésében.
Az olyan előadások, mint Coco Fusco és Guillermo G mez-Pe a Two Undiscovered Amerindians Visit... című műsorának vizsgálatán keresztül Taylor rávilágít arra, hogy a felfedezés és a hódítás forgatókönyvei hogyan kísérik Amerikát, és hogyan ejtik csapdába még azokat is, akik megpróbálják lebontani őket.
A 2001. szeptember 11-i eseményeken és az ezekről szóló médiareprezentációkon elmélkedve vizsgálja a performansz meghatározó szerepét a kortárs kultúrában, valamint saját szerepét a féltekei drámák szemtanújaként és résztvevőjeként.
Az Archívum és a repertoár meggyőzően mutatja be, hogy az előadás tanulmányozása milyen sokféleképpen teszi lehetővé a múlt és a jelen, önmagunk és mások mélyebb megértését.
