Értékelés:
A könyv a XVII. századi hadtörténelem speciális tudományos forrása a harctéri régészet szemüvegén keresztül, elsősorban a történelemkedvelők és a régészek számára.
Előnyök:A könyv jól megírt, releváns kérdéseket vet fel, és egyedülálló betekintést nyújt a csatatér-archeológiába. A korabeli katonai beszámolók alapján értelmezi a csatatéri romokat, így értékes forrás a tudósok és a 17. századi európai csatatereket tanulmányozók számára.
Hátrányok:Az alkalmi olvasók számára talán túl nehézkes és összetett lehet, mivel inkább a történelemrajongóknak és a tudományos kutatóknak szól, mint az általános közönségnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Arte Militaire: The Application of 17th Century Military Manuals to Conflict Archaeology
A katonai kézikönyveket számos történelmi tanulmányban használták forrásként, de csak nemrégiben ismerték fel igazán a konfliktus régészetben rejlő lehetőségeiket. A katonai kézikönyvek lehetővé tették a katonai forradalom fejlődését a tájékozott amatőrtől a tömeges csapatok tudományos, matematikai koreográfiája felé a katonai forradalom csúcspontján, és életképes történelmi forrásként való felhasználásukat gyakran névértéken veszik - ami semmibe veszi értéküket.
A korrelált GIS, a tájrégészet, a fémkeresés, a katonai ismeretek és a kísérleti régészet segítségével jobban megérthetjük a gyakorlatkönyvek korlátait és erősségeit, amelyeket a gyakorlatkönyvek nyújtanak számunkra. A tánchoz hasonlóan a katonai elmélet is biztosít bizonyos számú utat, amelyen az egyének a tájban haladhatnak. A közelmúltban Edgehill, Lutzen és Lostwithiel lelőhelyeken végzett vizsgálatokból vett példákon keresztül ez az írás azt vizsgálja, hogy az egyéni fúrás milyen mértékben azonosítható a régészeti feljegyzésekben.
Ez a publikáció azt reméli, hogy bebizonyítja, milyen szinten és mértékben lehet ezt alkalmazni a csatamezőkön található leletgyűjtemények előrejelző modellezésében - ezáltal mélyebbé téve a konfliktusövezetek régészeti vizsgálatát. A Little Bighorn csatatéren végzett vizsgálatokhoz hasonlóan, a konfliktus anyagi maradványainak kopáselemzésével hatékonyan meg tudjuk mondani az emberek egyéni gyakorlatának, gyakorlatának és mozgásának árnyalatait egy tájegységen keresztül; gyakorlatuk aktívan tükrözi az értelmezés megértésének finomságait.
Az olyan írók és művészek munkáiból kiindulva, mint Bariffe, de Gheyn és Ward, a szerző megkísérli aktívan lebontani, hogy az egyéni és csoportos fúrás hogyan hagy anyagi maradványokat, és milyen régészeti eszközökkel lehet ezeket leszedni, de ugyanígy ez a munka azt is megpróbálja megvizsgálni és áttörni azt a témát, hogy az ilyen kézikönyvek felhasználhatók-e a 17. századi erődítmények túlélhetőségének diktálására is - gyakran olyan városi tájakon belül, amelyek nélkülözik polgárháborús eredetüket, ahogy azt Altonban és Basing House-ban láthatjuk.
Az elméleti jellegű, korábban nem együttműködő kutatási elemeket felhasználó és ötvöző The Arte Militaire egyedülálló módon nem csupán azt mutatja be, hogyan használták a katonai kézikönyveket, hanem azt is, hogy ezek a történelmi tájban még mindig láthatók.
