Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
The Woman Babylon and the Marks of Empire: Reading Revelation with a Postcolonial Womanist Hermeneutics of Ambiveilence
A Jelenések könyvének „nagy szajhája” - az ellenséges szimbolizáció, amelyet a szerzők birodalomkritikájának illusztrálására használnak - jelentős figyelmet kapott a Jelenések könyvének tanulmányozásában.
Tina Pippin feminista tudós kritizálja a nemi metaforák használatát: „Babilon” mint megkínzott nő, amely szerinte elkerülhetetlenül androcentrikus, sőt nőgyűlölő perspektívát tükröz. Alternatívaként Elisabeth Schssler Fiorenza nem egyszerűen nemi, hanem politikai szempontból is értelmezi a János-retorikát és képi világot, és megállapítja, hogy „Babilon” a városra vonatkozó, konvencionálisan kódolt női nyelvezetre támaszkodik.
Shanell T. Smith a Nagy Kurva vitán belüli vagy-vagy dichotómiát igyekszik lebontani azáltal, hogy a faji/etnikai és az osztály kategóriáit is bevonja Johns metaforáiba. Szociokulturális kontextusa arra készteti, hogy érzékeny legyen ezekre a kategóriákra, és ezért arra készteti, hogy a két elemet, a „nőt” és a „várost” feszültségben tartsa, ahelyett, hogy az egyiket a másik fölé helyezné.
A Babilon nő posztkoloniális feminista értelmezését használva Smith kiemeli a karakterizáló ábrázolásának egyidejű kettősségét, amely egyszerre jellemzi őt női bordélyházi rabszolgakéntéscsászárnőként vagy császárvárosként. A legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy Smith olvasata saját ambivalens jellemzésére is fényt derít, amely egyszerre áldozat és a birodalom résztvevője.