Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Kissing the Tarmac
Kissing The Tarmac nem hasonlít a legtöbb vietnami háborús memoárhoz. James Hansen története a poszttraumás stressz rend kialakulására és megoldására összpontosít. A történetet egyedülálló módon meséli el, leírva háborús élményeit a napi naplójából vett részletekkel és a szerzőnek a szolgálati ideje alatt hazaírt leveleivel együtt. Ez a stílus ablakot nyit a szerző gondolatmenetére. Feltárulnak borzalmas események, amelyeket megpróbált maga mögött hagyni. Az olvasó megérti, hogy miért volt hosszú és nehéz az út a felépüléséig, mint oly sok más poszttraumás stressz-szindrómában szenvedőnek.
A szerző 1968-ban, a Tet-offenzíva nyomában érkezett Dél-Vietnamba, és a 101. légideszant 101. század 2/501. gyalogos századának Charlie századához osztották be. Az egység óriási veszteségeket szenvedett, negyvenkilenc bajtársát megölték, miközben az ősi Hue városa körüli területen tevékenykedtek. Egy évvel később hazatérve James nehezen tudta kitörölni a harcok borzalmas képeit az elméjéből.
Miután három évtizeden át többnyire kordában tartotta poszttraumás stressz-szindrómáját, a szerző a tünetek növekedését kezdte tapasztalni, nem úgy, mint néhány idősebb veterán. 2004-ben egy terapeuta azt javasolta neki, hogy írja le a harci élményeit, hogy így szabaduljon meg az őt még mindig kísértő emlékektől. A gyakorlat annyira hatásos volt, hogy végül felfedezte a poszttraumás stressz-szindróma összetevőit. Feleségével 2009-ben visszatért Vietnamba, ahol újra felkereste a régi csatatereket, tisztelgett elesett testvérei előtt, és friss emlékeket szerzett egy gyönyörű és virágzó országról. 2015-re James megtalálta a lelki békét, amelyet több mint negyvenöt éve keresett. Megosztja tíz lépésben összefoglalt gyógyulási útját, melynek címe: "Ami nekem bevált, az neked is beválhat".
