Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és mélyreható elemzést nyújt az atlanti csatáról a második világháború idején. Kiemeli a katonai és politikai stratégiák kölcsönhatását, valamint a hírszerzés és a technológiai fejlődés hatását. Bár a könyv lebilincselő, történelmi részletekkel teli elbeszélést nyújt, néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv túlságosan a politikai szempontokra összpontosít a taktikai részletek rovására.
Előnyök:⬤ Az atlanti csata átfogó lefedése, a katonai, politikai és technológiai szempontokra összpontosítva.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely élvezetes olvasmányt nyújt.
⬤ Jól kutatott, közvetlen idézetekkel és anekdotákkal a legfontosabb történelmi személyiségektől.
⬤ Új meglátásokat és tényeket kínál, még a második világháború történelmében jártasak számára is.
⬤ Sikeresen helyezi a csatát szélesebb történelmi kontextusba, és kiemeli annak jelentőségét a háború kimenetele szempontjából.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó a kötéssel és a nyomtatással kapcsolatos problémákat tapasztalt, beleértve a kihulló oldalakat és számos gépelési hibát.
⬤ Az, hogy a könyv a politikai elbeszélésekre összpontosít, elvonhatja a figyelmet a részletes taktikai megbeszélésekről azok számára, akik a haditengerészeti stratégiákról szeretnének több információt kapni.
⬤ Egyes fejezeteket hosszúnak és fárasztónak éreztem, különösen azokat, amelyek a politikáról szóltak.
⬤ Az amerikai haditengerészet és a Kanadai Királyi Haditengerészet hozzájárulásainak korlátozott terjedelme, és néhány olvasó részletesebb beszámolót szeretne az egyes haditengerészeti hadműveletekről.
(129 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Battle of the Atlantic: How the Allies Won the War
Könyv tartalma:
"Az egyetlen dolog, ami igazán megrémített a háború alatt, az a tengeralattjáró veszélye volt" - írta Winston Churchill a második világháborúról írt monumentális történetében. Félelmét sokan osztották. Az Atlanti-óceán északi része volt vitathatatlanul a háború igazi frontja Európa számára, és a tét ijesztően nagy volt. Ha Németországnak sikerült volna elvágnia az amerikai hajók utánpótlását, Anglia talán nem tudott volna kitartani. Franklin Roosevelt 1941 májusában Churchillnek küldött táviratában világosan fogalmazott: "Úgy vélem, hogy ennek a harcnak a kimenetele az Atlanti-óceánon fog eldőlni, és ha Hitler nem tud ott győzni, akkor végül sehol a világon nem győzhet.".
Hitler tudta, hogy mi forog kockán. A háború elején az Atlanti-óceán hajózási útvonalai váltak a Kriegsmarine hadműveleteinek fő célpontjává. Az 1940 és 1945 közötti időszakban a halálozási arány ott magasabb volt, mint az egész háború bármely más hadszínterén, mindkét oldalon. Az ellenség mindig és állandóan ott volt és várt, éppen a horizonton túl vagy a hullámok alatt leselkedve. A konfliktus nem egy, hanem több száz csatából állt, amelyek időtartama órák és napok között váltakozott, és mindkét felet állandó újításokra és rémálomszerű, rettentő kétségbeesésbe kényszerítették, kétségbeesetten próbálva minden egyes összecsapásból előnyt kovácsolni. Ezek egy része alattomos tengeren zajlott, hegyi hullámokkal, olyan hideg vízben, hogy a túlélést percekben lehetett megszámolni.
Jonathan Dimbleby Az atlanti csata részletes és magával ragadó beszámolót nyújt erről a hatalmas és döntő jelentőségű hadjáratról, a háború egészének kontextusába helyezve azt. Dimbleby elmélyül az Atlanti-óceán mindkét partjának politikájában, feltárja a Bletchley Park szerepét, valamint az Amerika és Anglia közötti összetett és dinamikus kapcsolatot. Vezetők és tengerészek korabeli naplójegyzeteit és leveleit használja fel hátborzongatóan, felidézve a harcolók életét és tapasztalatait. Ez a második világháború leghosszabb csatájának meghatározó beszámolója.
