Az Atlanti-óceán kísértetei: Pénzügyi tőke, rabszolgaság és a történelemfilozófia

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik komplexitását és éleslátását, míg mások kritizálják, hogy érthetetlen és túlságosan tudományos. A szerző kifinomult nyelvezetének és hivatkozásainak használata elidegeníti a szélesebb közönséget, így az irodalmi és filozófiai elméletek haladó ismereteivel nem rendelkezők számára kihívást jelentő olvasmány.

Egyes olvasók zseniálisnak, összetettnek és éleslátónak találják a könyvet, különösen a Zong-ügyet tárgyaló részeket, amelyeket érdekesnek és szívszorítónak írnak le.

Sok kritikus teljesen érthetetlennek tartja a könyvet, és kritizálja, hogy a szerző feltételezi az olvasó ismereteit, és magyarázat nélkül használja a bonyolult nyelvezetet és a latin kifejezéseket. A könyvet túlságosan tudományosnak és nagyképűnek tartják, ami potenciálisan elidegenítheti az általános olvasókat, miközben csak a tudósok egy kiválasztott csoportját szólítja meg.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Specters of the Atlantic: Finance Capital, Slavery, and the Philosophy of History

Könyv tartalma:

1781 szeptemberében a Zong nevű brit rabszolgahajó kapitánya 133 rabszolgát dobott a fedélzetre, lehetővé téve a hajó tulajdonosai számára, hogy biztosítási igényt nyújtsanak be az elveszett "rakományukért". Az erről a szörnyű eseményről szóló beszámolók hamarosan az abolicionista beszédek alapanyagává váltak az Atlanti-óceán mindkét partján.

Ian Baucom példátlan részletességgel dolgozza fel a Zong atrocitását, az azt követő bírósági ügyeket, az eseményre és a perekre adott reakciókat, valamint a hajót tulajdonló liverpooli kereskedők üzleti és társadalmi ügyleteit. Irodalom- és társadalomelméleti szakemberek - köztük Walter Benjamin, Giovanni Arrighi, Jacques Derrida és sokan mások - elképesztő munkásságára támaszkodva érvel amellett, hogy a tragédia nemcsak a transzatlanti rabszolgakereskedelem és a fekete Atlanti-óceán politikai és kulturális archívumának, hanem a modern tőke és etika történetének is központi jelentőségű. Baucom szerint a Zong-tragédia megértése nem egy elszigetelt atrocitással való megbékélést jelent, hanem az atlanti modernitás kibontakozó történelmének kulcsfontosságú erőszaklogikájával való találkozást.

Baucom azt állítja, hogy a mészárlás és az azt követő perek a spekulatív finanszírozáson alapuló atlanti tőkefelhalmozási ciklusra világítanak rá, egy olyan gazdasági ciklusra, amely még nem futott ki. A mai finánctőke rendkívül absztrakt jellege a XVIII.

század végi rendszer felerősített változata. Mégis, ahogy Baucom kiemeli, az 1700-as évek vége óta ennek a rabló spekulatív kultúrának voltak ellenzői. Az általa melankolikus realizmusnak nevezett ellen-diskurzus kialakulását és fejlődését az abolicionista és emberjogi szövegeken, a brit romantikus költészeten, a skót erkölcsfilozófián és a huszadik század végi irodalomelméleti szakemberek munkásságán keresztül követi nyomon.

Azzal, hogy feltárja, hogyan rezonál a Zong-tragédia a kortárs pénzügyi rendszerekben és emberi jogi diskurzusokban, Baucom egy mélyen meggyőző, teljesen eredeti történelemelméletet állít fel: olyat, amely ragaszkodik ahhoz, hogy egy XVIII. századi atrocitás nem múlt, hanem jelen van abban a jövőben, amelyben most élünk.