Értékelés:
Amy Sodaro könyve, a „Exhibiting Atrocity: című könyvében az atrocitásokhoz és a politikai erőszakhoz kapcsolódó új technikákat és emlékmúzeumi formákat vizsgálja. Bár a könyvet dicsérik az emlékmúzeumok fontosságára vonatkozó meglátásaiért a jövőbeli erőszak megértésében és megelőzésében, egyes olvasók szerint túlságosan politikai töltetű és hiányoznak belőle a pszichológiai szempontok.
Előnyök:⬤ Érdekes nézőpont az emlékmúzeumokról és a társadalomban betöltött szerepükről.
⬤ Éleslátó érveket szolgáltat arról, hogy a társadalomnak aktívan tanulnia kell a múltbeli atrocitásokból, hogy megelőzze a jövőbeni atrocitásokat.
⬤ Rávilágít a modern emlékmúzeumokban alkalmazott innovatív technikákra.
⬤ Foglalkozik a történelem megőrzésének és a közoktatásnak a fontosságával.
⬤ Prédikálónak és túlságosan politikusnak tartják, túlságosan az USA aktuális politikájára összpontosít.
⬤ Nem veszi figyelembe az emberi atrocitásokat befolyásoló pszichológiai tényezőket.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerző politikai meggyőződését helyezi előtérbe az emlékmúzeumok szélesebb körű kritikájával szemben.
(2 olvasói vélemény alapján)
Exhibiting Atrocity: Memorial Museums and the Politics of Past Violence
Honorable Mention, 2021 Outstanding First Book Award from the Memory Studies Association
Napjainkban szinte minden olyan csoport vagy nemzet, amelynek a múltjában erőszakos cselekmények voltak, emlékmúzeumot épített vagy tervez a múltbeli traumákkal való szembenézés mechanizmusaként, gyakran igazságügyi bizottságokkal, perekkel és/vagy más szimbolikus vagy anyagi jóvátételekkel együtt. Az Atrocitás kiállítása dokumentálja az emlékmúzeumnak mint az emlékezés új kulturális formájának megjelenését, és elemzi annak használatát a múltbeli politikai erőszakkal való megbékélésre, valamint a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására irányuló erőfeszítésekben.
Amy Sodaro globális összehasonlító megközelítéssel öt olyan példaértékű emlékmúzeum mélyreható esettanulmányait használja fel, amelyek különböző erőszakos múltról emlékeznek meg, és lehetővé teszik az irányzat kronológiai és globális vizsgálatát: az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum Washingtonban, a Terror Háza Budapesten, a ruandai Kigali Népirtási Emlékközpontban, a chilei Santiagóban található Emlékezet és Emberi Jogok Múzeuma, valamint a New York-i Nemzeti Szeptember 11. Emlékmúzeum. Ezek az esettanulmányok együttesen illusztrálják az emlékmúzeum történelmi kialakulását és globális elterjedését, és bemutatják, hogy az emlékezésnek ezt az új kulturális formáját hogyan kívánják használni a kortárs társadalmakban világszerte.
