Az átváltoztatott világegyetem: Négy esszé a keleti ortodox kereszténységről

Olvasói vélemények

A könyv átfogóan feltárja a keleti és a nyugati kereszténység közötti különbségeket, hangsúlyozva az emberiség, a bűn és a megváltás eltérő értelmezését. Kritizálja az igazságról alkotott posztmodern nézeteket, és árnyaltan értelmezi az olyan fogalmakat, mint a „prelest” és a közösség szerepe a spiritualitásban az individualizmussal szemben.

A könyv világos, éleslátó összehasonlításokat mutat be a keleti és a nyugati keresztény gondolkodás között, mély megértést nyújt olyan kulcsfogalmakról, mint a bűn, a közösség és a lelki élet. Kihívja a posztmodernizmus intellektuális ürességét, és elősegíti a vallási igazsággal való gazdagabb foglalkozást.

Egyesek talán túlságosan bonyolultnak és sűrűnek találják a könyv teológiai fejtegetéseit. Emellett a nyugati keresztény gyakorlatokkal szembeni kritikus hozzáállása egyes olvasók számára elfogultnak vagy elutasítónak tűnhet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Transfigured Universe: Four Essays in Eastern Orthodox Christianity

Könyv tartalma:

Az Átváltozott kozmosz tömör bevezetést nyújt a keresztény ortodoxiába, amely egyszerre páratlanul tömör és metszően a nyugati keresztények mértékére szabott, hogy zseniális magaslatokon ábrázolja azokat a perspektívákat, amelyek konstruktív és mélyreható nyitásokat kínálnak a valóban egyetemes spirituális meglátásokhoz. Az ortodox teológus, Nyikolaj Zernov (1898-1980) e szavai, amelyeket a bevezetőből foglaltunk össze, tökéletesen megragadják a könyv szellemét:

Nyugaton a testet és a szellemet világosan megkülönböztetik, és hajlamosak egymással szembeállítani őket; a keresztény Keleten úgy kezelik őket, mint ugyanazon teremtés egymástól függő részeit. Nyugaton az egyén áll a figyelem középpontjában; Keleten egy közösség tagjának tekintik. Nyugaton az emberiség a megváltás fő tárgya; Keleten az egész kozmosz kerül a megváltás körébe.

A nyugati elme analitikus; szeret vizsgálódni, boncolgatni, osztályozni; a vallással kapcsolatban hajlamos a logikára, sőt a legalizmusra. A keleti keresztényeket ezzel szemben jobban érdekli a szintézis.

A világot egyetlen nagy organizmusnak tekintik; az élet különböző megnyilvánulásait ugyanannak a végső valóságnak a kifejeződéseként közelítik meg. A Kelet nem úgy gondolkodik az üdvösségről, hogy az egyéni lélek visszatér a Teremtőjéhez; azt inkább az egész kozmosz fokozatos átváltoztatási folyamataként képzeli el, amely a teózisban csúcsosodik ki.

Az ember nem a világtól, hanem a világgal együtt üdvözül.