Az ausztronéziai nyelvek információszerkezetének perspektívái

Eredeti címe:

Perspectives on Information Structure in Austronesian Languages

Könyv tartalma:

Az információszerkezet viszonylag új terület a nyelvészetben, és csak a közelmúltban kezdték el tanulmányozni a kisebb és kevésbé leírt nyelvek esetében. Ez a könyv az első a maga nemében, amely az ausztronéziai nyelvek információszerkezetével foglalkozó írásokat gyűjti egybe. A formális szemantika, a diskurzustan és az intonációs fonológia aktuális megközelítései találkoznak az ausztronéziai nyelvek nyelvspecifikus és nyelvközi szakértelmével. A kötet 13 fejezete a nagy ausztronéz nyelvcsalád valamennyi alcsoportját lefedi, beleértve a formoszi, a közép-maláj-polinéziai, a dél-halmahérai-új-guineai és az óceániai nyelveket. A fő hangsúly azonban a nyugat-maláj-polinéziai nyelveken van. Egyes fejezetek a régió két legnagyobb nyelvét vizsgálják (a tagalogot és a maláj különböző változatait), mások az információszerkezeti jelenségeket tanulmányozzák kisebb, alulírt nyelvekben. A könyv három átfogó témája az NP-jelölés és a referenciakövető eszközök, a szintaktikai szerkezetek és információszerkezeti kategóriák, valamint az információszerkezet és a prozódia kölcsönhatása. A könyvben összeállított különböző tanulmányok alapját különböző adattípusok képezik. Egyes fejezetek írott szövegeket vizsgálnak, például modern regényeket (vö. Djenar modern, standard indonéz nyelvről szóló fejezetét), vagy különböző szövegműfajokat hasonlítanak össze, például szóbeli elbeszéléseket és bibliai elbeszélések fordításait (vö.

De Busser Bununról szóló fejezete). A legtöbb írás azonban a természetes beszélt beszédet vizsgálja, és olyan beszédkorpuszokat használ, amelyeket a szerzők maguk állítottak össze. A kötet számos különböző módszert és elméleti keretet tartalmaz. Két fejezet a formális szemantikában kidolgozott Question Under Discussion megközelítést használja (vö. Latrouite és Riester; Shiohara és Riester fejezetei). Riesberg és munkatársai a nemrégiben kifejlesztett Rapid Prosody Transcription (RPT) módszert alkalmazzák, hogy megvizsgálják, hogyan érzékelik az anyanyelvi beszélők a prosodikus kiemelkedéseket és határokat a pápua maláj nyelvben. Más tanulmányok az eredményeik elméleti következményeit tárgyalják. Így például Himmelmann szétszedi az intonációs fonológia legelterjedtebb keretrendszerét (ToBI), és amellett érvel, hogy az indonéz nyelvek elemzéséhez sokkal egyszerűbb feltételezésekre van szükség, mint amilyenek a standard modell alapjául szolgálnak. Arka & Sedeng azt a kérdést teszi fel, hogy a finom szemcséjű információszerkezeti teret hogyan kell konceptualizálni és modellezni, pl. az LFG-ben. Schnell amellett érvel, hogy a "téma" és "fókusz" kategóriákként elemezhető elemeket inkább "csomagolásként" kellene leírni, és nem feltétlenül tükröznek eleve pragmatikai szerepeket.

Ezt a művet a Saint Philip Street Press adta ki a kereskedelmi felhasználást lehetővé tevő Creative Commons licenc alapján. A mű licencében nem biztosított minden jog a szerzőt vagy szerzőket illeti meg.