Reinventing Asian Populism: Jokowi's Rise, Democracy, and Political Contestation in Indonesia
A könyv leírásának szövege megismétlődik (2 alkalommal, egymás után). Ahelyett, hogy Ön végigolvassa a leírást, hogy megállapítsa, hol kezdődik az ismétlés, kérjük, helyettesítse a leírást a következőkkel:
Világszerte a populisták a bevett politikai pártok hanyatlását és a globalizációtól való széles körű társadalmi félelmet használják ki arra, hogy egyre sikeresebb választási kampányokat indítsanak. Ez alól Indonézia sem kivétel. A 2014-es elnökválasztáson két populista is megmérkőzött egymással - bár a populizmusról alkotott elképzeléseik nagyon eltérőek voltak.
Prabowo Subianto, az ex-autokrata Suharto gazdag egykori veje klasszikus populista paradigmát kínált, amely idegenellenes retorikán, a status quo elítélésén, a szegények megszólításán és neoautoriter reformterveken alapult. Ezzel szemben ellenfele, a földhözragadt egykori ács és jakartai kormányzó, Joko Widodo ("Jokowi") a technokrata populizmus új formáját képviselte, amely befogadó, nem konfrontatív, és elsősorban a közszolgáltatások minőségének javítására összpontosított.
Ez a tanulmány a Prabowo és Jokowi közötti választási verseny dinamikáját vizsgálja, és elemzi, hogy mit árulnak el azokról a feltételekről, amelyek mellett a populista kampányok elindulnak, sikeresek vagy kudarcot vallanak. Megmutatja, hogy Prabowo kampánya végül azért szenvedett vereséget, mert Indonézia Szuharto utáni demokráciája nem volt akut, életveszélyes válsághelyzetben.
Ugyanakkor a kérdés megvilágítja Jokowi küzdelmét is, amelyet populista uralmának megalapozásáért folytatott elnökké való beiktatása után, amikor az oligarchikus erők és a régi elit más tagjai erőteljesen próbáltak behatolni új kormányába.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)