Az ebéd elmélete és gyakorlata

Olvasói vélemények

Keith Waterhouse „Egy legenda a saját ebédidejében” című könyve az ebéd művészetét és jelentőségét vizsgálja különböző témákon keresztül, beleértve a helyszín kiválasztását, a társaságot, az ételválasztást és az italajánlásokat. Waterhouse írását dicsérik a világosságáért és szellemességéért, bár egyes olvasók úgy érzik, hogy túl komolyan közelíti meg a témát.

Jól megírt és lebilincselő, világos és szellemes prózával. Mélyen átöleli az étkezési élményt és annak kulturális jelentőségét. Több olvasó által is erősen ajánlott.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerző túl komolyan veszi a témát, és azt sugallja, hogy előnyére válhatna egy könnyedebb hangvétel.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Theory and Practice of Lunch

Könyv tartalma:

Keith Waterhouse nagyon pontosan tudja, hogy mi nem ebéd: „Nem garnélarákkoktél, steak és Fekete-erdei torta a banki jászollal. Nem polgári, megemlékezés, éves hivatali vagy temetési ebéd.

Nem az, amikor valamelyik fél diétázik, szekéren van, vagy siet. Ugyanilyen pontosan meghatározza, hogy mi az ebéd: „Ez egy délben elfogyasztott, szabadidőben elfogyasztott étkezés, ideális esetben két ember között. Három az tömeg, négy mindig két párra oszlik, mint egy dupla amőba, hat az értekezlet, nyolc az konferencia...

Egy kis könnyed üzleti témát is érinthetünk, de az alkalom határozottan társadalmi jellegű. Akár tudnak róla, akár nem, amíg az étteremben időznek, addig viszonyuk van.

Az ügy az ebéd. A The Theory and Practice of Lunch (Az ebéd elmélete és gyakorlata) hiteles és elragadóan szellemes kézikönyv a nap legkellemesebb étkezésének művészetéről, amelyet a múló show-műsorok éleselméjű megfigyelője írt, aki a Who's Who-ban egyetlen hobbijaként az „ebédet” jelölte meg.