Az Éden tükörképei: Éveim a borneói orangutánokkal

Olvasói vélemények

Biruté Galdikas „Reflections of Eden” című könyve nagy visszhangot váltott ki az orángutánok védelmének mélyreható és érzelmes bemutatása miatt, amelyben a személyes visszaemlékezések és a tudományos megfigyelések keverednek. Sok olvasó értékeli a humort, az érzelmi mélységet és az orángutánok életébe és az élőhelyük pusztulása miatt rájuk váró kihívásokba való alapvető betekintést. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy a könyv túlságosan elkalandozik a személyes anekdotákba, és ezzel korlátozza az orángutánokra való összpontosítást.

⬤ Értékes betekintést nyújt az orángutánok életébe és védelmébe.
⬤ Humoros pillanatok teszik élvezetessé az olvasást.
⬤ Érzelmes és részletes visszaemlékezés Galdikas terepmunkájáról és személyes élményeiről.
⬤ Jól megírt és olvasóbarát, a tankönyvi elvárásokat megcáfoló könyv.
⬤ Jó állapotban kapható használt változat, gyakran olcsóbb.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy túlságosan Galdikas személyes életére koncentrál, és kevésbé az orángutánokra és a tudományra.
⬤ Nehezen talál egyensúlyt a tudományos részletek és a személyes elbeszélés között.
⬤ Néhányan kevésbé találták lebilincselőnek más, hasonló témájú könyvekhez képest.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Reflections of Eden: My Years with the Orangutans of Borneo

Könyv tartalma:

Mióta Jane Goodall felfedte a vadon élő csimpánzok rejtélyeit, Dian Fossey pedig a hegyi gorillák között élt, a világot rabul ejtették a főemlősök és az őket tanulmányozó emberek. Itt van végre Birute Galdikas, az úttörő primatológus, aki élete nagy részét az orángutánok tanulmányozásával töltötte, lebilincselő története.

1971-ben a huszonöt éves Galdikas az indonéziai Borneó távoli dzsungeleiben kezdett élni, ahol fenyegető orvvadászokkal, vérszívó piócákkal és húsevő rovarok rajával találkozott. Galdikas elhatározta, hogy a tudomány és a természetvédelem nevében behatol a megfoghatatlan "vörös majom" világába, és több mint húsz éven át tartó kutatásba kezdett, hogy az orángutánok életének legjelentősebb krónikása legyen. Első feladata az volt, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki az állatokkal, ám a világukba való első betöréseit meghiúsították az olyan szkeptikus és territoriális orangutánok, mint a jóképű Cara, akik a fák lombkoronájából halott ágakat dobáltak Galdikasra.

Végül Galdikas a közösség helyettesítő tagjává vált, akit a kis Sugito diadalmasan "anyjának" nevezett, és hónapokon át éjjel-nappal vadul ragaszkodott hozzá. Az Éden tükörképei egzotikus kaland, egy létfontosságú tudományos kutatás története és egy figyelemre méltó nő emlékiratai.