Az egész világ egy ikon: Henry Corbin és a lények angyali funkciója

Olvasói vélemények

Tom Cheetham Henry Corbinról szóló munkája közérthető útmutatót nyújt Corbin összetett gondolataihoz, új meglátásokat és perspektívákat nyújt, amelyek egyszerre mélyek és tanulságosak. Míg azonban sok olvasó hasznosnak és gazdagítónak találja, mások kritizálják, hogy túlságosan értelmező, és hiányzik belőle a Corbin szövegeivel való közvetlen foglalkozás.

⬤ Hozzáférhető útmutató az összetett gondolatokhoz.
⬤ Éleslátó perspektívákat nyújt Corbin munkásságához.
⬤ Kreatívan foglalkozik a filozófia és a pszichológia témáival.
⬤ Különösen hasznos Corbin, Jung és Hillman kapcsolatának megértéséhez.
⬤ Magasan dicsérik a mélységéért és világosságáért, amellyel Corbin gondolatait magyarázza a spiritualitásról és a képzeletről.

⬤ Néhány olvasó sűrűnek és nehezen olvashatónak találja.
⬤ A terminológia néha nincs definiálva, ami kihívást jelent a nem akadémikusok számára.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy Cheetham értelmezései háttérbe szoríthatják Corbin eredeti szövegeit.
⬤ Néhány olvasó csalódást érzett a szerző mélységében Corbin műveinek más fordításaihoz képest.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

All the World an Icon: Henry Corbin and the Angelic Function of Beings

Könyv tartalma:

Az All the World an Icon a negyedik könyv Tom Cheetham nem hivatalos "kvartettjében", amely Henry Corbin, a szufizmus egyik jelentős huszadik századi tudósának és C. G. Jung munkatársának spiritualitásáról szól, akinek hatása a kortárs vallásra és a humán tudományokra kezd világossá válni. Cheetham könyvei hozzájárultak ahhoz, hogy megújult az érdeklődés e fontos, kreatív vallási gondolkodó munkássága iránt.

Henry Corbin (1903-1978) a párizsi Sorbonne-on az iszlám vallás professzora, valamint a teheráni Institut Franco-Iranien iráni tanulmányok tanszékének igazgatója volt. Széleskörű munkásságához tartoznak Heidegger első francia fordításai, Swedenborg- és Böhme-tanulmányok, a Grálról és az angyalokról szóló írások, valamint perzsa iszlám és szufi szövegek végleges fordításai. Olyan korszakalkotó fogalmakat vezetett be a nyugati gondolkodásba, mint a "képzeletbeli birodalom" és a "teofánia", és a ta'wil vagy "spirituális értelmezés" síita eszméjének használata hatással volt James Hillman pszichológusra és Harold Bloom irodalomkritikusra. Könyveit költők széles köre olvasta, köztük Charles Olson és Robert Duncan, és Cheetham szerint az amerikai költészetre gyakorolt hatását még nem sikerült teljes mértékben felismerni. Angolul megjelent könyvei között szerepel a Creative Imagination in the Sufism of Ibn Arabi, Avicenna and the Visionary Recital és The Man of Light in Iranian Sufism.

Mivel a könyv vallásai az isteni Igét helyezik a teremtés középpontjába, a hermaneutika, az értelmezés elméletének és gyakorlatának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Henry Corbin teológiájában és lelkiségében e hagyomány misztikus szíve a kreatív, aktív képzeletben rejlik.

A spirituális fejlődés alkímiája leginkább a léleknek az elveszett beszéd keresésének történeteként értelmezhető. Cheetham ékesszólóan mutatja be Corbin nézetét, miszerint a szövegek élő értelmezése - legyen az isteni vagy emberi szöveg -, sőt maga a világ, amelyet a Teremtés Szövegének tekintünk, a spirituális élet elsődleges feladata.

A Corbinról szóló első három könyvében Cheetham Corbin munkásságának különböző aspektusait vizsgálja, de e könyvre tartogatta végső elemzését arról, hogy Corbin mit értett az arab ta'wil kifejezés alatt -- talán az egész életmű legfontosabb fogalmát. "Bármilyen megfontolás, amely azt vizsgálja, hogy Corbin elképzeléseit hogyan adaptálták mások, azzal a világos elképzeléssel kell kezdenie, hogy maga Corbin mire gondolt" - írja Cheetham.

"saját intellektuális és spirituális kozmosza már eleve rendkívül összetett és eklektikus, és sajátos filozófiai projektjének ismerete elengedhetetlen munkássága terjedelmének és következményeinek megértéséhez." Cheetham a ta'wil, valamint a nyelvhasználat mint bármely művészi vagy spirituális gyakorlat szerves részeinek következményeit vázolja fel, azzal a nézettel, hogy a kreatív képzelet az ábrahámi vallások számára alapvetően nyelvi jelenség, és ahogy Corbin mondja, az ima a kreatív képzelet legfőbb formája.