Értékelés:
A könyv a demokrácia jövőjét vizsgálja válságok idején, különösen az éghajlatváltozás összefüggésében. Fontos kérdéseket vet fel a biztonság és a szabadság közötti egyensúlyról, és egyszerre kínál kijózanító felismeréseket és reményteli perspektívákat a helyi szintű demokratikus ellenálló képességgel kapcsolatban.
Előnyök:A könyv éleslátó és elgondolkodtató, és a bevett politikai elméletek újraértékelésére késztet. Reményteli és pragmatikus elképzelést mutat be a demokráciáról, kiemelve az alulról szerveződő mozgalmak és kezdeményezések pozitív példáit, amelyek még nehéz időkben is támogatják a demokratikus gyakorlatokat.
Hátrányok:Egyes olvasók aggasztónak találhatják a demokráciát fenyegető veszélyek tárgyalását, és nyugtalanságot érezhetnek amiatt, hogy a válságok idején a szabadság helyett a biztonságra helyezik a hangsúlyt. Az általános hangvétel komoly, ami nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik optimistább elbeszélésre vágynak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Climate Crisis and the Democratic Prospect: Participatory Governance in Sustainable Communities
Tudják-e a mai demokratikus kormányok kezelni az éghajlati válságot? Egyesek szerint a demokráciának központi szerepet kell játszania az éghajlatváltozás kezelésére irányuló stratégiában.
Mások szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a demokrácia a rendelkezésre álló időkeretben nem lesz képes megfelelni a kihívásnak - erősebb kézre, akár egyfajta ökoautoritarizmusra is szükség lesz. Ez a kérdés nem könnyen megítélhető, és ez a kötet arra törekszik, hogy felvázolja és értékelje az egymással versengő válaszokat.
Miközben a könyv a környezeti demokrácia mellett érvel, azt állítja, hogy a demokratikus gyakorlatok kialakítása és fenntartása nehéz lesz az előttünk álló globális éghajlati zavarok idején, különösen a vészhelyzetben. Ez a vizsgálat egy olyan megfelelő politikai-ökológiai stratégia keresésére vállalkozik, amely a nehéz időkben is képes megőrizni a demokratikus kormányzás bizonyos mértékét. Anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a válság globális dimenzióit, az elemzés alternatív utat talál az elméletben és gyakorlatban, a részvételi környezeti kormányzás elméletében és gyakorlatában, amely a növekvő relokalizációs mozgalomban és általában a globális öko-lokalizmusban testesül meg.
Bár ezek a mozgalmak nagyrészt a társadalomtudományok, a média és általában a politika radarja alatt működnek, ezek az élénk társadalmi-ökológiai mozgalmak nemcsak az előttünk álló válságról szólnak, hanem már jól megalapozottak és virágzóak a terepen, beleértve az ökofalvakat, ökoközösségeket, ökonegyedeket és helyi átállási kezdeményezéseket. Ezeknek az elképzeléseknek és projekteknek a segítségével a feladat az, hogy a környezetpolitikai elmélet diskurzusát olyan módon befolyásoljuk, amely segítséget nyújthat azoknak, akik a klímaválsággal annak teljes nagyságrendjében fognak szembenézni.
