Az éghajlatváltozás mint osztályharc: Szocializmus építése egy melegedő bolygón

Olvasói vélemények

A könyv kritikus nézőpontot kínál az éghajlatváltozással kapcsolatban, hangsúlyozva a társadalmi-gazdasági hatalmi dinamikát, amely gyakran kimarad a főáramú vitákból. Kritizálja az egyéni cselekvésekre való összpontosítást, és az osztályharc keretét támogatja. Miközben fontos kérdéseket és meglátásokat vet fel, egyes olvasók szerint nem tartalmaz megvalósítható megoldásokat, és a közönség egy része úgy érzi, hogy nem felel meg teljes mértékben a címének.

⬤ Az éghajlatváltozás társadalmi-gazdasági tényezőinek kritikai elemzését nyújtja
⬤ Megkérdőjelezi a jelenlegi éghajlatvédelmi cselekvési megközelítések hatékonyságát
⬤ Foglalkozik az éghajlati igazságosság inkluzív stratégiáinak szükségességével
⬤ Kiemeli a munkavállalók szerepét a rendszerszintű változások előmozdításában
⬤ Új utakat nyit a kapitalizmus és a környezeti problémák kapcsolódási pontjainak megértéséhez.

⬤ Egyes olvasók szerint az érvekből levont következtetések nem meggyőzőek
⬤ Kritika, hogy kritikái ellenére kissé reformista
⬤ Az olvasók egy része zavarosnak vagy tájékozatlannak tartja
⬤ Egy nézőpont szerint túlzottan a szocialista eszmékhez igazodik, amit egyesek negatívan értékelnek.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Climate Change as Class War: Building Socialism on a Warming Planet

Könyv tartalma:

Hogyan építsünk mozgalmat a klímaváltozással való szembenézés érdekében

A klímaválság nem elsősorban a „hitt tudomány” vagy az egyéni „szénlábnyom” problémája - ez egy osztályprobléma, amely abban gyökerezik, hogy ki birtokolja, ellenőrzi és profitál az anyagi termelésből. Mint ilyen, osztályharcra lesz szükség a megoldásához. Ebben az úttörő osztályelemzésben Matthew T. Huber amellett érvel, hogy a szén-dioxid-intenzív tőkés osztály ellen kell fellépni az éghajlatváltozás előidézéséért.

A klímapolitika szűk és népszerűtlen gyökerei a hivatásos osztályban azonban nem képesek arra, hogy egy olyan mozgalmat építsenek, amely felnő ehhez a kihíváshoz. Alternatív stratégiaként olyan klímapolitikát javasol, amely a társadalom túlnyomó többségét, a munkásosztályt szólítja meg. Huber a Zöld New Deal-t a munkásosztály anyagi és ökológiai érdekeinek becsatornázására tett első kísérletként értékeli, és a szakszervezeti hatalom kiépítését szorgalmazza éppen abban az energiarendszerben, amelyet drasztikusan át kell alakítanunk. Végső soron, akárcsak a 20. század eleji klasszikus szocialista mozgalmakban, az éghajlati küzdelem megnyeréséhez internacionalista, a bolygószintű munkásosztály szolidaritására épülő győzelemre lesz szükség.