Eredeti címe:
The UK and Multi-Level Financial Regulation: From Post-Crisis Reform to Brexit
Könyv tartalma:
Az Egyesült Királyság és a többszintű pénzügyi szabályozás megvizsgálja az Egyesült Királyság (UK) szerepét a válság utáni pénzügyi szabályozási reform kialakításában, és értékeli az Egyesült Királyság Európai Unióból (EU) való kilépésének következményeit. A tanulmány hazai politikai gazdaságtani megközelítést dolgoz ki annak vizsgálatára, hogy három hazai csoport - a választott tisztségviselők, a pénzügyi szabályozók és a pénzügyi ágazat - kölcsönhatása hogyan alakította az Egyesült Királyság preferenciáit, stratégiáját és befolyását a nemzetközi és uniós szintű szabályozási tárgyalásokon.
A keretrendszert öt esettanulmányra alkalmazza: a banki tőke- és likviditási követelmények; a bankok helyreállítási és szanálási szabályai; a banki strukturális reformok; a fedezeti alapok szabályozása; és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabályozása. A tanulmány a brit pénzügyi szabályozás Brexit utáni jövőjéről szóló gondolatokkal zárul. A könyv szerint az Egyesült Királyság szabályozói szigorúbb szabályozást alkalmaztak, amikor erős politikai támogatással tudtak ellenállni a pénzügyi iparág lobbizásának.
A brit szabályozók támogatták a szabályok nemzetközi harmonizációját, amikor ez védte az iparág versenyképességét, vagy lehetővé tette a határokon átnyúló externáliák hatékonyabb kezelését, de gyakran ellenálltak az új uniós szabályoknak, amikor azok veszélyeztették az Egyesült Királyság érdekeit. Következésképpen az Egyesült Királyság sikeresebben alakította a nemzetközi normákat piaci erejének, szabályozási kapacitásának és (az USA-val való) szövetségépítésének kihasználásával.
EU-szinten azonban gyakran nagyobb politikai ellenállásba ütközött, ami arra kényszerítette, hogy a reformok megakadályozása vagy a mentességek biztosítása érdekében jogi kihívásokkal éljen. A könyv arra a következtetésre jut, hogy a politikai és szabályozási nyomás kulcsfontosságú volt az Egyesült Királyság "kemény" Brexit-pozíciójának meghatározásában, így a jövőbeli brit-EU pénzügyi kapcsolatok nagy valószínűséggel a szabályozási egyenértékűség keretén alapulnak majd.
