Az egyetlen metafora felé

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Towards the One and Only Metaphor

Könyv tartalma:

A magyar irodalomban egyedülálló, 1935-ös első megjelenésekor az Egy és egyetlen metafora felé című művet olyan vezető magyar kritikusok üdvözölték elismeréssel, mint L szl N meth, Andr s Hevesi és G bor Hal sz, N meth pedig kijelentette: "A magyar irodalomban egyedülálló: "Szentkuthy találmányának az az érdeme, hogy teljesen eredeti módon nyitja meg az írást... Ahol minden ingadozott, ott az író vagy csatlakozik a földet formáló erőkhöz, vagy pedig minden ingadozás fölött felállítja kultúraépítő laboratóriumát.

A cogitariumában ülve, még önmaga ellenére is, Szentkuthy úgy testvére a földi harcosnak, mint ahogyan a felhő rokona az eke az új vetési munkában." Szentkuthy ezt a szinte besorolhatatlan szöveget Catalogus Rerumnak nevezte, "egy indexnek, amely az entitások és jelenségek mutatója, az egész világ mindenének katalógusa". Szentkuthy 112 rövidebb-hosszabb szakaszból álló sorozatban rögzítette élményeit és gondolatait, reflektált olvasmányaira, valamint politikai, történelmi és erotikus eseményekre, az epikus szubjektivitástól az ontológiai aktualitásokig haladva: "Két dolog izgat: a legszubjektívebb epikus részletek és a legszubjektívebb életem efemer apróságai, a maguk tényszerű, stilizálatlan egyéniségében - és a világ nagy tényei a maguk allegorikus, Standbild-szerű grandiozitásában: halál, nyár, tenger, szerelem, istenek, virágok." Az író így ír: "A világ nagy tényei a maguk allegorikus, Standbild-szerű grandiozitásában. Lichtenberg merengő hulladékkönyveihez és Joubert naplóihoz hasonlóan az Egyetlen metafora felé ugyan töredékes szöveg, ugyanakkor rendezett, mint a szétszórt csillagok csoportja, amelyek távolról nézve csillagképet mutatnak vagy érzékeltetnek - a gondolat geometriája által megformáltak. Szentkuthy érzékenységgel, erudícióval és nyelvi erővel idézi meg és elemzi a múlt és a jelen látványát és gondolatát.

Ahogy Keszthelyi Andr s megjegyezte, a szöveg lényegében egyfajta manifesztum, "a szerző szándékainak, értékrendjének, vagy ha úgy tetszik: ars poeticájának explicit megfogalmazása". A dehumanizálás révén Szentkuthy visszavisz bennünket az embrióhoz és az ornamentikához, de úgy, hogy a létezés részecskéi közé kerüljünk. Az Egyetlen metafora felé szintén vallomás, a szív leleplezése, akár álarcokon keresztül is, de a korunkat uraló, fásult önmaga-elfogadáson túllépve Szentkuthy megnyilatkozásai egy típustörzs röntgenképét hozzák elő, és Montaigne-hoz és Rousseau-hoz hasonlóan egyaránt leleplező, szórakoztató és humoros. Az Egyetlen és egyetlen metafora felé most először olvasható angolul, és a 20. század világirodalmának egyik fő művének rendeltetett.