The Only Country Was The Color of My Skin
Mint egy tusfestmény, a The Only Country Was the Color of My Skin vonalaiban és tónusaiban megragadja a háború utáni Amerika tájképét, a személyes történelmet és a hibrid kultúrát.
Második gyűjteményében Kathleen Hellen megörökíti a „szép dolgokat” és a „szörnyű dolgokat”, ahogy Sei Shōnagon írta le őket a The Pillow-Book-ban, felidézve a konformitás és a konfliktus közötti feszültséget. Hellen olyan hagyományos formákkal kísérletezik, mint a haiku, a haibun és a zuihitsu, és megidézi a noh szellemeit, hogy kapcsolatot teremtsen a családdal és az ősökkel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)