Az egyhajós flotta: USS Boise - második világháborús haditengerészeti legenda, 1938-45

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a „The One Ship Fleet” egy jól kutatott és lebilincselő beszámoló a USS Boise-ról és a II. világháborúban betöltött szerepéről. A személyes levelek bevonása mélyebbé teszi az elbeszélést, így az olvasók számára is átélhetővé válik, különösen azok számára, akiknek van kapcsolatuk a hajóval. Összességében az olvasók úgy találták, hogy ez egy tartalmas tisztelgés a legénység tagjainak szolgálata előtt.

⬤ Jól kutatott
⬤ magával ragadó írás
⬤ személyes leveleket tartalmaz, amelyek mélységet adnak
⬤ tiszteleg a veteránok előtt
⬤ elérhető a történelem iránt érdeklődők számára
⬤ a legénység személyes élményeire összpontosít.

Néhány olvasó számára a személyes történetekre való összpontosítás kevésbé technikai jellegű; lehet, hogy nem említ minden egyes személyt, aki kapcsolódik az olvasók személyes élményeihez.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The One Ship Fleet: USS Boise--WWII Naval Legend, 1938-45

Könyv tartalma:

A Brooklyn-osztályú USS Boise (CL-47) könnyűcirkáló a II. világháború egyik leghíresebb amerikai hadihajója volt, amely már az 1942-ben a Salamon-szigeteken vívott tengeri csatákban való részvétele után nemzetközi hírnévre tett szert. Javítások és átalakítások után 1943-ban a Boise-t a földközi-tengeri hadszíntérre küldték, ahol részt vett Szicília, Taranto és Salerno lerohanásában, és hírnevét azzal öregbítette, hogy mind Szicíliában, mind Salernóban páncélos ellentámadások során ellenséges tankokat semmisített meg.

A Földközi-tengerről a Boise-t a délnyugat-csendes-óceáni hadszíntérre küldték, hogy csatlakozzon az amerikai 7. flottához az 1943-44-es új-guineai hadjárathoz, majd a Fülöp-szigeteki invázióhoz. Harcolt a Leyte-öbölnél vívott csatában, különösen a Surigao-szorosban zajló éjszakai ütközetben, ahol a tengerészet történetében utoljára álltak szembe egymással csatahajók. A Boise-nak tulajdonították, hogy segített elsüllyeszteni egy japán csatahajót. A hajó Leyte-nél, majd később a Lingayen-öbölnél a Luzon elleni invázió során a kamikazéként ismert öngyilkos repülőgépek ellen is harcolt. MacArthur a luzoni támadás során a hajót használta zászlóshajójaként, ezzel tovább növelve a már amúgy is jelentős hírnevét, majd miután segített visszafoglalni Corregidort és más Fülöp-szigeteken lévő szigeteket, a Boise diadalmas körútra vitte a tábornokot a szigetekre. Ezt a túrát megszakították Borneó megszállása miatt, de a partok biztosításával befejezték. Miután MacArthur 1945 júniusában elhagyta a hajót, a hajó visszatért az Egyesült Államokba nagyjavításra, amely a háború végére éppen befejeződött, és ekkorra már 11 harci csillagot kapott, többet, mint bármely más könnyűcirkáló az osztályában.

A USS Boise háborújáról szóló teljes beszámoló nemcsak abba nyújt betekintést, hogy egy hajó hogyan navigált egy globális konfliktusban, hanem betekintést nyújt a rajta szolgáló férfiak tapasztalataiba is, és új perspektívát nyújt a háború haditengerészeti hadjárataihoz.