Leaves of Hungry Grass
Ez az esszé a költészetet mint a tanúságtétel és a helyreállító emlékezés aktusát veszi alapul, és a XIX. század közepétől napjainkig követi nyomon az írországi nagy éhínséggel kapcsolatos versek fejlődését. Eavan Boland, Alan Shapiro, Patrick Kavanagh, Seamus Heaney, Paul Celan és számos ír, amerikai, német és ausztrál költő munkásságán keresztül az összefüggő tapasztalatok nemzetközi tájképe rajzolódik ki.
A költészet világának vizsgálata során világossá válnak a kortárs éhínségekkel és migrációkkal való kapcsolatok és párhuzamok, és elismerést kap az ír költők más országok éhínségére adott válasza. Vincent Woods bemutatja, hogy az éhínség utáni diaszpóra hogyan hatott Emily Dickinson és Walt Whitman munkásságára; Eilean Ni Chuilleanain és Miriam de Burca új műveinek bemutatásával pedig amellett érvel, hogy az ír éhínségre adott kreatív válasz folyamatos és életerős.
A Quinnipiac Egyetem Írországi Nagy Éhínség Múzeuma kiadja az 1845-1852 közötti írországi éhínség - a XIX. századi Európa legsúlyosabb demográfiai katasztrófája - számos aspektusát felölelő Famine Folios című kiadványt, amely egyedülálló forrás a diákok, tudósok és kutatók, valamint az általános olvasók számára. Az esszék interdiszciplináris jellegűek, és a történelem, művészettörténet, kultúraelmélet, filozófia, médiatörténet, politikai gazdaságtan, irodalom és zene nemzetközileg elismert tudósainak új kutatásait teszik hozzáférhetővé az éhínség tanulmányozásában.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)