Az éjféli betegség: Az írás iránti vágy, az írói blokk és a kreatív agy

Olvasói vélemények

Alice Weaver Flaherty The Midnight Disease című könyve az írás pszichológiai és neurológiai alapjait vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a különböző agyi rendellenességek, mint például a hipergrafia és az írói blokk, hogyan befolyásolják a kreativitást. A könyv Flaherty életéből származó személyes anekdotákat - többek között a szülés utáni depresszióval kapcsolatos tapasztalatait - szövi össze a kreativitás tudományos meglátásaival. Míg sok olvasó inspirációt és betekintést talált a könyvben az írás folyamatának és a mentális egészségnek a feltárásában, mások kritizálták, hogy túlságosan személyes, rendezetlen vagy nem elég szigorú tudományos szempontból az elvárásaiknak megfelelően.

⬤ Egyedülálló nézőpont, amely személyes anekdotákat kombinál a kreativitás és az írás neurológiai meglátásaival.
⬤ Magával ragadó és átélhető írói stílus, amely sok olvasóhoz eljut.
⬤ Segít normalizálni a mentális egészségi problémákkal és az írói blokkokkal kapcsolatos érzéseket.
⬤ Reményt és megértést nyújt az alkotási folyamatról, és arra bátorítja az írókat, hogy fogadják el a kihívásaikat.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv túlságosan személyes, és hiányzik belőle a várt tudományos szigor.
⬤ Kritizálták, hogy rendezetlen és túlságosan terjedelmes, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Nem minden olvasó tudott azonosulni Flaherty tapasztalataival, különösen azok nem, akik nem küzdenek mentális problémákkal.
⬤ Néhányan nem találták hasznosnak vagy inspirálónak az írói blokk leküzdéséhez.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Midnight Disease: The Drive to Write, Writer's Block, and the Creative Brain

Könyv tartalma:

Miért van az, hogy egyes írók hónapokig küzdenek a tökéletes mondattal vagy kifejezéssel, míg mások mélyen az éjszakába nyúlóan a jegyzettömb vagy a billentyűzet fölé görnyedve képtelenek abbahagyni az írást? A The Midnight Disease: The Drive to Write, Writer's Block, and the Creative Brain (Houghton Mifflin, január) című könyvében Alice W. Flaherty neurológus az írás hogyanját és miértjét vizsgálja, feltárva a hipergráfia - az írásra való elsöprő késztetés - és annak rettegett ellentéte, az írói blokk mögött álló tudományt. Az eredmény egy olyan innovatív hozzájárulás az alkotói ösztön megértéséhez, amely új megvilágításba helyezi néhány legnagyobb írónk munkásságát. A neurológus, akit munkája az agytudományok élvonalába helyez, maga Flaherty is hipergrafiában szenvedett, miután koraszülött ikrei elvesztették. Orvosként és páciensként egyaránt egyedülálló nézőpontja segít neki fontos összefüggéseket feltárni a fájdalom és a kommunikációra való törekvés, valamint a hangulatzavarok és a kreatív múzsa között. Flaherty ügyesen vezeti végig az olvasót az emberi agy belső működésén, és új megvilágításba helyezi a kreativitás eredetéről alkotott népszerű elképzeléseket, új megvilágításba helyezve a halántéklebeny és a limbikus rendszer szerepét. Megkérdőjelezi azt az általános elképzelést, hogy az agy egyik oldala irányítja a kreatív funkciókat, és elmagyarázza a múzsák látogatása mögött meghúzódó biológiát.

Flaherty meggyőzően ír a mániás hipergrafiával való küzdelméről, amikor "a számítógép billentyűzetének vagy egy üres lapnak a látványa ugyanazt a löketet adta nekem, mint amit a drogfüggők kapnak a szabadalmazó kellékeik láttán". Az érzelmek írásban betöltött szerepét boncolgatva, valamint azt, hogy az agy-test és a hangulati rendellenességek milyen módon vezethetnek bámulatos - vagy csekély - kreatív teljesítményhez, Flaherty saját életéből és Kafkától Anne Lamottig, Sylvia Plathtól Stephen Kingig számos író életéből hoz példákat:

Fjodor Dosztojevszkij, tizenkilenc regény és novella, valamint terjedelmes jegyzetfüzetek, naplók és levelek szerzője szenvedett.