Az éjszakai égbolt mitológiája: Görög, római és más égi mondák

Olvasói vélemények

A könyv átfogó áttekintést nyújt az űrmitológiáról, kiemelve a csillagászati nevek és nevezetes tulajdonságok mögött álló történeteket. A nyomtatás minősége és a jegyzeteléshez való használhatósága miatt azonban kritikák érték.

Jó áttekintés az űrmitológiáról, tartalmazza a holdak és törpebolygók nevei mögött álló történeteket, jól rendszerezett információk, könnyen olvasható.

A fényes papír megnehezíti a jegyzetek írását vagy a kiemelést, egyes felhasználók szerint rosszul nyomtatott, homályos ábrákkal.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mythology of the Night Sky: Greek, Roman, and Other Celestial Lore

Könyv tartalma:

Minden amatőr csillagász könnyen felismeri legalább a csillagképek többségét. Például az Oriont: a ragyogó Betelguse és Bellatrix csillagok alkotják a Vadász vállát, a Saiph és a Rigel a lábát, a fényes M42 diffúz köd pedig három kiemelkedő csillagból álló kardot formáz, amely az övén lóg. De vajon hányan ismerik közülünk az Orion történetét? Milyen mítoszokat szőttek az ókori görögök e hatalmas vadász köré, ami miatt ilyen kiemelkedő helyet kapott az égbolton? Tudtátok, hogy ezt a mitikus lényt állítólag Artemisz, aki maga is vadász, ölte meg, miközben kimerülten feküdt a Scorpiusszal vívott harcában, amelyet az Orionnal szemben az égen függő vörös szuperóriás, az Antares ural.

Az éjszakai égbolt mitológiája elsősorban amatőr csillagászoknak szól, akik szeretnék megismerni a csillagképek és bolygók nevei mögött rejlő mitológiát. Az ókori görög csillagász, Ptolemaiosz által azonosított 48 csillagképpel, valamint Naprendszerünk összes bolygójával és holdjaival foglalkozik, amelyeket római istenekről neveztek el.

A gyakorlati megfigyelők segítése érdekében a könyv évszakok szerint van rendszerezve, és minden csillagkép helyét és leírását tartalmazza, beleértve a megnevezett csillagokat és a mély-ég objektumokat is. Az olvasókat arra bátorítjuk, hogy saját maguk figyeljék meg és képezzék le a csillagképeket, és a könyvben számos gyakorlati információ segíti őket ebben.

Minden görög mitológiai történetet teljes egészében elmesélnek. Ez gyakran megmutatja, hogyan kapcsolódik egymáshoz több csillagkép, így az olvasó jobban megérti, hogy az adott szereplő, állat vagy tárgy miért kapta meg a megtisztelő helyet az éjszakai égbolton.

Amellett, hogy részletes (és főként görög) mitológiát nyújt a csillagképekről és arról a hatalmas szappanoperáról, amely az ókori görög panteon részét képezte, Az éjszakai égbolt mitológiája kitér Naprendszerünk bolygóira is, amelyeket római - nem görög - istenekről neveztek el. Megmagyarázzák, hogy a rómaiak számára milyen jelentőséggel bírtak a bolygók nevei, valamint azt is, hogy a bolygók körül keringő, elnevezett holdak (amelyek közül soknak viszonylag nemrég adtak nevet) hogyan kapcsolódnak szülőbolygójuk nevéhez. Az olyan későbbi felfedezések, mint az Uránusz, a Neptunusz, a Plútó és holdjaik a közelmúltban kerültek hozzá.

Az éjszakai égbolt mitológiája egyedülálló egyensúlyt teremt a "háztáji csillagászat" és a mitológia között. Leírja az egyes csillagképeket, azok megfigyelését és leképezését, de a legtöbb csillagászati könyvvel ellentétben a mitológiai történeteket is teljes terjedelmében elmeséli. Az olvasók nemcsak a mitológiai szereplők fontosságát fogják értékelni, és azt, hogy miért a csillagokban lettek megörökítve, hanem azt is látni fogják, hogy sokszor több csillagkép is ugyanannak a történetnek a része, és hogy még az éjszakai égbolton való elhelyezkedésük is jelentős volt az ősök számára.