Értékelés:
Alan Kilpatrick „Az éjszakának meztelen lelke van” című könyve a cseroki mágikus gyakorlatok egyedülálló és mélyreható vizsgálatát nyújtja, antropológiai perspektívát kínálva Kilpatrick személyes cseroki örökségével átitatva. Míg sok olvasó informatívnak és szépen megírtnak találja a könyvet, néhányan kritizálják a hozzáférhetőségét és a szerző gyakran lekezelőnek tűnő hangnemét.
Előnyök:⬤ Ritka és éleslátó perspektívát kínál a Cherokee-gyakorlatokról egy kulturálisan érzékeny nézőpontból.
⬤ Informatív és hozzáférhető antropológiai kontextust nyújt.
⬤ Jól kutatott és eredeti szövegeket tartalmaz, értékes információkat nyújt a Cherokee spirituális életről.
⬤ Költői írásokat és magával ragadó személyes beszámolókat tartalmaz.
⬤ Átfogó forrásként szolgál a cseroki boszorkányság megértéséhez, beleértve a szimbolizmust és a kapcsolódó gyakorlatokat.
⬤ Néhány olvasó az írásmódot sűrűnek vagy túlságosan tudományosnak találta.
⬤ Néhány kritika a szerző lekezelő vagy lekezelő hangnemét említi.
⬤ A könyv nem kézikönyv a tárgyalt gyakorlatok gyakorlati alkalmazásához, ami néhány olvasónak csalódást okozhat.
⬤ Nem minden olvasó értékeli a hosszú magyarázatokat, és úgy érzi, lehetne tömörebb is.
⬤ A digitális változatból hiányozhatnak a nyomtatásban elérhető fontos fényképek és vizuális tartalmak.
(15 olvasói vélemény alapján)
The Night Has a Naked Soul: Witchcraft and Sorcery Among the Western Cherokee
Alan Kilpatrick antropológus közel két évszázadon átívelő munkájában a nyugati cserokiak okkult világát tárja fel, kifejtve a korábban összegyűjtött dokumentumokat, és lefordítva mintegy negyven új sámánista szöveget, amelyeket eddig még soha nem hoztak nyilvánosságra.
A cherokee indiánok több mint százötven éve rögzítik gyógyászati-mágikus hagyományaikat a Sequoyah szótagírás anyanyelvi írásmódjában. Ezek az idi: gawe' sdi néven ismert szövegek olyan ezoterikus kérdésekkel foglalkoznak, mint a jövő megjóslása, az ellenségtől való védelem, a boszorkányok hatalmának elpusztítása és a lélek megtisztítása a természetfeletti ártalmak minden formájától.
Kilpatrick - azon kevés tudósok egyikeként, akik képesek voltak lefordítani a diskurzust - kiemeli az átalakító nyelvnek a rituális előadásban betöltött kritikus szerepét. Könyve megkérdőjelezi az indián népi orvoslással, boszorkánysággal és varázslással kapcsolatos hagyományos bölcsességeket azáltal, hogy a sámánista gondolkodás egy új gondolatkörét mutatja be, és ezt a gondolkodást az őslakosok népi hiedelmeiről szóló, egyre növekvő antropológiai irodalom kontextusába helyezi.