The World Unclaimed: A Challenge to Heidegger's Critique of Husserl
A The World Unclaimed (A meg nem hirdetett világ) azt állítja, hogy Heideggernek a modern ismeretelméletre vonatkozó kritikája a Being and Time (Lét és idő) című művében súlyos hibát tartalmaz. Heidegger úgy véli, hogy a külső világgal kapcsolatos ismeretelméleti problémákat azáltal szüntette meg, hogy kimutatta, hogy a világ a Dasein egzisztenciális struktúrája. A szerző azonban amellett érvel, hogy Heidegger nem igazolja azt az állítását, hogy "megmentette" a világ jelenségét, amelyet szerinte a filozófiai hagyomány megkerült. Heidegger nemcsak a világ visszaszerzésében, hanem elvesztésének elismerésében is kudarcot vall. Alweiss így megkérdőjelezi Heidegger azon állítását, hogy az ontológia alapvetőbb, mint az episztemológia.
A The World Unclaimed a Being and Time erőteljes kritikáját a Husserlhez való visszatérés mellett érvelve fejti ki. Husserl belátására támaszkodik, miszerint a mozgó és érzékelő test az, ami feltárja, hogy miként ismerjük már a világot. A kinaesztézia kulcsot nyújt a világhoz való viszonyunk megértéséhez. A szerző így azt sugallja, hogy a Husserl és Kant nyomán gondolkodók - akik Heidegger számára a "világtalan szubjektumhoz" való visszatérésükkel megtestesítik a modern filozófia hagyományát - megadhatják számunkra azokat az erőforrásokat, amelyekkel visszaszerezhetjük a világ jelenségét, amelynek megmentésére a Lét és idő vállalkozik.
Alweiss friss és innovatív tanulmánya megmutatja, hogy lehetséges úgy legyőzni az episztemológiai szkepticizmust, hogy közben nem veszítjük szem elől a világ jelenségét. Alweiss ráadásul Husserl és Heidegger kapcsolatának újragondolására szólít fel bennünket azzal, hogy erőteljes védelmet nyújt Husserl megismeréskritikájának.