Az elektrosztatikus gyorsító: Sokoldalú eszköz

Eredeti címe:

The Electrostatic Accelerator: A Versatile Tool

Könyv tartalma:

Az elektrosztatikus gyorsítók a modern technológia élvonalába tartoznak azóta, hogy Sir John Cockroft és Ernest Walton 1932-ben kifejlesztette az első gyorsítót, amellyel elsőként sikerült a nukleáris transzmutáció, és amelyért 1951-ben fizikai Nobel-díjat kaptak.

Cockroft és Walton fejlesztésének alkalmazási területei messzire nyúltak, még a konyháinkba is eljutottak, ahol a mikrohullámú sütők magnetronjához szükséges nagyfeszültség előállítására használják. Az elektrosztatikus gyorsítókkal kapcsolatos egyéb Nobel-díjas fejlesztések, amelyeknek jelentős társadalmi-gazdasági hatása volt, a következők: az elektronmikroszkóp, ahol az elektronsugarakat elektrosztatikus gyorsítóval állítják elő, a röntgensugarak és a számítógépes tomográf (CT), ahol a röntgensugarakat elektrongyorsítóval állítják elő, valamint a mikroelektronikai technológia, ahol az ionbeültetést használják a számítógépek, mobiltelefonok és szórakoztató rendszerek alapját képező félvezető chipek dópozására.

Bár az elektrosztatikus gyorsítók területe több mint 90 éves, és csak néhány gyorsítót használnak eredeti céljára, a nukleáris fizikában, a terület és a gyorsítók száma gyorsabban növekszik, mint valaha. E könyv célja, hogy összegyűjtse az elektrosztatikus gyorsítók területét megalapozó alaptudományt és technológiát, hogy kézikönyvként, referenciaként és tankönyvként szolgálhasson a gyorsítómérnökök, valamint az elektrosztatikus gyorsítókkal dolgozó hallgatók és kutatók számára.