Az élet a kátrányos vizekben: Egy haldokló tenger spirális ökológiája

Olvasói vélemények

A könyv személyes és gazdagító utazásra viszi az olvasót a történelem, a tudomány, a művészet és az önfelfedezés témáin keresztül, különös tekintettel a Salt Lake régióra. Az írást gyönyörűnek és szívhez szólónak írják le, ami még a legapróbb témákat is hívogatóvá és aktuálissá teszi.

⬤ A szerző írása gyönyörű és szívhez szóló, ami az összetett témákat is elérhetővé teszi
⬤ hatékonyan integrálja a történelmet, a tudományt, a művészetet és a személyes elbeszélést
⬤ a könyvben található művészeti alkotások lenyűgözőek
⬤ olyan széles közönséget is meg tud szólítani, akiket kezdetben talán nem érdekelne a téma.

A nézőpont elfogult lehet a szerző szeretett tanári múltja miatt; egyes olvasók kevésbé találhatják vonzónak a Salt Lake-re és témáira való konkrét összpontosítást, ha általánosabb témákat részesítenek előnyben.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Life in the Tar Seeps: A Spiraling Ecology from a Dying Sea

Könyv tartalma:

A Nagy Sós-tónál, Robert Smithson ikonikus földmunkája, a Spiral Jetty közelében tudósok vegyes csapata járja a mocsarat, hogy a készülő kövületeket tanulmányozza. Ez a halottnak hitt tenger kátrányos szivárgásoknak ad otthont, nyers olajból álló pocsolyáknak (becenevükön "halálcsapdáknak"), amelyek tartósítószerként működnek, és olyan organizmusokat zárnak magukba, mint amilyenek életükben voltak.

Ezen a kíméletlen tájon az élet bonyolult hálója bontakozik ki. A halofilok - sóéhes mikroorganizmusok - rózsaszínűre és narancssárgára színezik a sós vizet; a talajon gipszkristályok csillognak a talpuk alatt; a pelikánok és más vándormadarak pedig megállnak egy fontos pihenőre. A pajzstetvek és sirályok a szivárgó csillagképek körül kacérkodnak zsákmányukkal, és néha maguk is az olaj áldozatául esnek. Gretchen Henderson azután jutott el a kátrányszivárgásokhoz, egyfajta természetes aszfalthoz, hogy felépült abból, hogy elütötte egy autó, miközben egy járdaszegélyen - egy ember alkotta aszfalton - sétált. Mint a spirális műalkotás, amely a Nagy Sós-tó északi partját tette híressé, Henderson élet és halál, degeneráció és regeneráció, valamint sérülés és gyógyulás asszociációi összeolvadtak. Ahogy újra megvizsgálta azokat a sürgető kérdéseket, amelyeket ez a kényes terület az éghajlati válságról árult el, ökológiai érzéke spirálszerűen átcsapott a tó összefonódott életének másfajta érzékelésébe.

Hogyan léphetünk túl a sérült és a gyógyult, a szép és a csúnya szűk fogalmán, és hogyan gondoskodhatunk az idővel fejlődő ökoszisztémákról? Hogyan nézzünk szembe sebezhetőségünkkel, hogy felismerjük a rokon dinamikákat élő bolygónkon? A Life in the Tar Seeps a tó szintjének változásán, a madárvonulásokon, a mikrobiológiai tanulmányokon, a környezeti művészeteken, valamint az őslakosok tudása és a gyarmati örökség által formált kultúrtörténeteken keresztül szemléli, hogy mások hogyan értették meg ezt a víztömeget, és nem csak ezt a régiót eleveníti meg. Ahogy Henderson tanúja lesz annak, ahogy tudósok, művészeti kurátorok, földgazdálkodók és diákok együttműködve dolgoznak egy kihívásokkal teli hely gondozásán, egyre inkább úgy látja, hogy a tó nem halott, hanem vízválasztó, amely megváltoztatja bármely figyelmen kívül hagyott hely felfogását, és meditációt kínál a környezeti gyógyulásról az egész bolygón.

Henderson az útját saját élénk fotóival szövi össze, amelyeken kátrányfoltokat és pelikánhalál-összeállításokat, történelmi térképeket és kortárs művészeti alkotásokat mutat be, útikalauzként szolgálva a saját helyeink felfedezéséhez.