Az élet édes légypapírja

Olvasói vélemények

Az „Élet édes légypapírja” kritikái kiemelik Langston Hughes költői szövegének és Roy DeCarava lenyűgöző fotóinak egyedülálló kombinációját, amely az 1950-es évek harlemi életének lényegét örökíti meg. Míg sok olvasó dicséri a szívmelengető előadást, valamint az elbeszélések és képek érzelmi mélységét, többen kritizálják a könyv kis formátumát és a fotók rossz minőségű reprodukcióját.

⬤ A harlemi élet szívmelengető és éleslátó ábrázolása.
⬤ Gyönyörű és hatásos fekete-fehér fényképek.
⬤ Langston Hughes erőteljes írása.
⬤ Ikonikus együttműködés két mester között.
⬤ A fotográfia és a költészet kedvelőinek kifejezetten ajánlott.
⬤ A kritikák klasszikusnak és kötelező olvasmánynak tartják.

⬤ A könyv kis formátumú, ami csökkenti a fényképek hatását.
⬤ A képek rossz minőségű reprodukciója, néhány kritika sötét és zavaros nyomatokat említ.
⬤ Néhány példányban hiányoznak oldalak.
⬤ Elrendezési kritikák, amelyek szerint a képek elhelyezése rosszul van kivitelezve.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sweet Flypaper of Life

Könyv tartalma:

"A fényképeken szereplő emberek nem álltak falakkal. Egyszerűen elfogadtak engem, és megengedték, hogy öntudatosság nélkül fényképezzem őket”. --Roy DeCarava

Az Élet édes légypapírja „vers” hétköznapi emberekről, tizenévesekről egy zenegép körül, gyerekekről egy nyitott tűzcsapnál, arról, hogy éjszaka egyedül utazunk a metrón, sztrájksorokról és művészek munkaterületeiről. Roy DeCarava képzőművész és Langston Hughes író e híres, életigenlő együttműködése szavakban és képekben tiszteleg annak, amit a szerzők láttak, tudtak és mélyen átéreztek a városuk életéről.

Hughes szívmelengető leírása az 1940-es évek végi és 1950-es évek eleji Harlemről egy nagymama, Mary Bradley nővér szemszögéből látható. Miközben végigvezeti az olvasót a körülötte élők életén, elképzeljük a megszületett csecsemőket, a küszködő családokat, a még virágzó gyermekeket. Átéljük Harlem látványát és hangjait, ahogyan az ő tanult és világlátott szemével látjuk, amit itt Hughes költői prózája fejez ki. Ahogyan ő fogalmaz: „Megcsináltam, hogy a lábam beleakadt az élet édes légypapírjába, és megkutyulok, ha ki akarok szabadulni”. DeCarava fotói az érzékek és érzések világát tárják elénk, amely az ő érzékelésével és látásmódjával kezdődik. A merengések túlmutatnak az egyszerű megfigyelés határán, és mélyebb jelentésekkel küzdenek, hogy ezeket az egyéneket művészetre méltó alanyokként tárják fel. Míg Hughes azt állítja: „Annyi könyvünk volt már arról, hogy milyen rossz az élet, talán itt az ideje, hogy legyen egy, amelyik megmutatja, milyen jó”, a fényképek visszavezetnek minket ehhez az eleven párbeszédhez és egy összetett valósághoz, egy olyan feloldáshoz, amely a fotográfiai médium optimizmusával és DeCarava művészi pillanatának bizonyosságával áll.

1952-ben DeCarava lett az első afroamerikai fotós, aki elnyerte a John Simon Guggenheim-emlékdíjat. Az egyéves ösztöndíj lehetővé tette DeCarava számára, hogy teljes erővel az 1940-es évek közepe óta alkotó fotóművészetére koncentráljon, és befejezze azt a projektet, amelynek eredménye végül Az élet édes légypapírja (The Sweet Flypaper of Life) című, megható, fotópoétikus műve lett, amely a harlemi városi környezetben készült. DeCarava összeállított egy képsorozatot, amelyből Hughes 141-et választott ki, és ügyesen szállított egy fiktív elbeszélést, amely a városban a városban zajló életre reflektál. Az először 1955-ben megjelent könyvet, amelyet széles körben a fotográfiai vizuális irodalom klasszikusának tartanak, a közönség igényei alapján többször is újranyomták. Ez a negyedik nyomtatás, a Heritage Edition az első engedélyezett angol nyelvű kiadás 1983 óta, és Sherry Turner DeCarava utószavát tartalmazza, amelyben a könyv történetét és folyamatos jelentőségét követi nyomon.