Az élet utáni élet mint szemét

Eredeti címe:

Afterlife As Trash

Könyv tartalma:

Rushika Wicks versei mind formailag, mind tartalmilag nagy képzelőerővel bíró alkotások. E gyűjtemény túláradó nyitóversében, a Diaries Of An Artist In Hiding címűben ő egyszerre elnök, Matisse, szerelmes levél, időjárás, borz; a kísérlet határtalan / mint egy új alfaj / az óriáskalmár képzelete / mérhetetlen és ragyogó, / gazdáját csemegének érzékeli.

Ez a vers mintha egyfajta manifesztumként állna az egész könyv mellett, amely olyan költészetnek tűnik, amely olyan energiát tartalmaz, hogy elkezdett kibújni a téma és a forma megszokott korlátai alól. De ellentétben sok más kísérleti költészettel, az olvasót magával viszi az útra, és arra ösztönzi, hogy érezze a szelet a hajában. Megjelennek a szereplők - Camille Claudel, Michael Knight, Lady Chatterley -, hogy aztán egyetlen sorban ismét eltűnjenek, amint végeztek a munkájukkal.

Költői formák jelennek meg, hogy aztán szétfújódjanak, a szavak festékszóróként szóródnak szét a lapon, betűk tűnnek el, hogy mélyebb igazságokat tárjanak fel.

Ezek a versek annyira tele vannak élettel, még akkor is, ha elismerik a rideg valóságot, amely az élet kockázatát jelenti - a halál nagyon is valóságos jelenlétét is. És minden itt van.

És a szemét mindenütt ott van. És a szél fújja azt és minket. Ez felemelő! 'Rushika Wicks debütáló gyűjteményének versei olyanok, mint kis időzített bombák, tele megrázó és gyönyörű igazságokkal arról, hogyan élünk, mit és kit szeretünk, hogyan halunk meg.

Gyakran úgy érzem, mintha egy titokzatos nyelvről fordították volna le őket, vagy suttogva adták volna tovább, a képi világuk olyan gazdag, furcsa és tömör, de mindig a pillanatban van, és a hagyományos líra és forma ellen hat. A szerző törvényszéki szemmel és ügyes szikével közelít témáihoz, és a lényegi dolgok mélyére hatol. Tamar Yoseloff