Az élethez - Egy holokauszttúlélő útja a szabadságba

Olvasói vélemények

A „Az élethez: Egy holokauszttúlélő útja a szabadságba” című könyv két testvér megható történetét meséli el, akik túlélték a holokausztot, és a túlélés, a remény és a trauma hatásait vizsgálja. Míg sok olvasó inspirálónak és jól megírtnak találta a könyvet, néhányan kritizálták, hogy nem elég mély és részletes, különösen ami a nővérek holokauszt alatti élményeit illeti.

⬤ A történet inspiráló, és rávilágít az emberi rugalmasságra és a nővérek közötti kötelékre.
⬤ Az elbeszélés könnyen követhető és követhető, így a széles közönség számára is elérhető.
⬤ Több kritikus is dicsérte az írói stílust, amely lebilincselő és szívhez szóló.
⬤ A könyv értékes betekintést nyújt a holokauszt megtapasztalásába, és elősegíti a szabadság megbecsülését.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írás leegyszerűsítő vagy kevéssé kutatott, és hiányzik belőle az érzelmi mélység.
⬤ Egyes kritikák szerint a főszereplő önközpontú, ami rontja a történet egészét.
⬤ A főszereplő modellkarrierjének középpontba állítása kritikák szerint háttérbe szorítja a túléléstörténetük történelmi és érzelmi vonatkozásait.
⬤ Voltak panaszok a karakterfejlődéssel kapcsolatban, és a nővérek traumatikus élményeinek további feltárására is vágytak.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To Life - A Holocaust Survivor's Journey to Freedom

Könyv tartalma:

Ez a megható és inspiráló történet Sala Lewisról szól, aki tízévesen egyedül maradt Lengyelország utcáin, miután családját elvitték a nácik. Sala a barátaival volt, és hazatérve azt látta, hogy a családja eltűnt, és a lakást, ahol élt, lezárták.

Minden, amije volt, már nem volt az övé. Nem volt családja, nem volt ruhája, nem volt élelme, és abban a pillanatban nem volt jövője. Sala erős akaratú volt.

Könnyű volt látni, hogy Sala, bár fiatal volt, nem fog elveszni a világban. Nem adná fel, és nem engedné meg magának, hogy féljen. Megalkuvást nem ismerő elszántsága elvezette őt ahhoz a táborhoz, ahol a húgát, Dorát tartották fogva.

Ha a nővérek egyszer együtt voltak, semmi sem állíthatta meg őket. Szeretetük és egymás iránti elkötelezettségük az együtt töltött idő alatt is minden kétséget kizáróan töretlen volt. Hittek az amerikai álomban és a lehetőségek földjében.

Életük legbüszkébb napja az volt, amikor az Egyesült Államok állampolgárai lettek. Most már több voltak, mint túlélők, ők amerikaiak voltak.