Az életírás és az egodokumentumok historizálása a kora újkori Európában

Eredeti címe:

Historicizing Life-Writing and Egodocuments in Early Modern Europe

Könyv tartalma:

Ez a kötet historizálja az életírás és az én-dokumentumok tanulmányozását, a kora újkori európai reflexiókra összpontosítva az énről, az önformálásról és az identitásról.

Az életírás és az egodokumentumok tanulmányozása jelenleg hajlamos különálló területnek tekinteni, pedig az egyén mint céltudatos társadalmi szereplő jelentős közös alapot biztosít, és mind elméleti, mind gyakorlati szempontból lehetőséget kínál a kettő történeti kontextusban történő nyereséges szintézisére. A legkülönbözőbb tudományágak tudósainak visszhangja, akik felismerik az én természetének bizonytalanságát, ezek az esszék megkérdőjelezik az autonóm én fogalmát és a velejáró elképzelést az egységes személyiségben kibontakozó folyamatos identitásról.

Ehelyett azt sugallják, hogy a kora újkori én változó és instabil volt, és csak a konkrét történelmi és társadalmi/kulturális kontextusban elhelyezkedő, és az itt vizsgált történelmi dokumentumok széles skáláján keresztül feltárt ének feltárásával lehet megragadni. A kötet három fejezete a következőket vizsgálja: először az én-dokumentumok megértésének elméleti összefüggéseit a kora újkori Európában; majd azt, hogy a korszakból származó én-dokumentumok milyen gyakorlati módon használhatók fel napjainkban az élettörténetek megírásához; végül pedig a történelmi dokumentumok szélesebb körét, amelyek hozzáadhatók az általában én-dokumentumoknak tekintett dokumentumokhoz.