Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a második világháború utáni etnikai tisztogatásokhoz kapcsolódó, kevésbé ismert történelmi eseményekről szóló vitát kezdeményez, de nagyrészt a náci atrocitásokra összpontosít, ami egyes olvasók szerint háttérbe szorítja a tervezett témát. A náci akciók grafikus ábrázolása egyszerre kimerítő és elkeserítő, és kritikát vált ki, hogy bizonyos területeken félrevezető és túlságosan részletes.
Előnyök:⬤ Fontos vitákat indít el az alulbeszélt történelmi eseményekről
⬤ kiemeli a náci akciók okozta szenvedést
⬤ sok grafikus részletet tartalmaz a náci atrocitásokról, ami kiemeli a történelmi borzalmakat.
Hátrányok:⬤ Félrevezető cím, mivel nagyrészt a náci akciókat hangsúlyozza a háború utáni etnikai kitelepítésekkel szemben
⬤ a tartalom nagy része a jól ismert atrocitásokra összpontosít, így a kevésbé ismert események tárgyalása összefüggéstelen és korlátozott
⬤ kritika, hogy kevésbé hatékony, mint más, a témával foglalkozó könyvek.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Forgotten German Genocide: Revenge Cleansing in Eastern Europe, 1945-50
Könyv tartalma:
A potsdami konferenciát (hivatalos nevén a "berlini konferenciát") 1945. július 17. és augusztus 2. között tartották a brandenburgi Cecilienhof kastélyban, Vilmos trónörökös otthonában, ahol az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői gyűltek össze, hogy döntsenek arról, hogyan kell Németországot, amely május 8-án (VE Day) beleegyezett a feltétel nélküli kapitulációba, demilitarizálni, denazifikálni, decentralizálni és igazgatni.
Meghatározták, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon megmaradt német lakosságot - mind az etnikai (szudéták), mind az újonnan érkezetteket (a Kelet-Európa hosszú távú uralmi tervének részeként) - Németországba kell telepíteni, de annak ellenére, hogy vállalták, hogy ez rendezett és humánus módon történik majd, a kitelepítéseket kíméletlenül és gyakran brutálisan hajtották végre.
Földet foglaltak el, gazdaságokat és házakat kisajátítottak.
A lakókat táborokba zárták, mielőtt tömegesen kiutasították volna őket az országból. Ezek közül sok olyan munkatábor volt, amelyet már a koncentrációs táborokat túlélő zsidók foglaltak el, ahol ugyanúgy nem voltak szívesen látottak.
További tisztogatásokra került sor Romániában és Jugoszláviában, és 1950-re a becslések szerint 11. 5 millió német embert távolítottak el Kelet-Európából, akik közül akár hárommillióan is meghalhattak. A "tisztogatások" során megölt német nemzetiségűek számát 500 000-re becsülik, de 1958-ban a Statistisches Bundesamt (a német szövetségi statisztikai hivatal) közzétett egy jelentést, amely 1,6 millióra tette a kitelepítéssel kapcsolatos népességveszteséget csak Lengyelországban. A további vizsgálatok idővel pontosabb számadatot szolgáltathatnak, hogy elkerüljük a szenzációhajhászás vádját.
