Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Ethics of Resistance: Tyranny of the Absolute
Drew Dalton a Kant utáni etikai érvelésről szóló új vita nyitányaként az abszolútum problémájával foglalkozik az etikai és politikai gondolkodásban. Az európai filozófiai erkölcs alapjait támadva kritizálja azt az elképzelést, hogy ahhoz, hogy az etikai ítélkezésnek valódi hatalma legyen, meg kell kísérelnie az abszolút jó valamilyen felfogásának felfedezését és megerősítését. Anélkül, hogy elvetné az abszolútumnak az etikai érvelésben játszott alapvető szerepét, Dalton az abszolútum feltételezett értékét kérdőjelezi meg.
Dalton a legbefolyásosabb kortárs filozófiai hagyományok közül néhányat párbeszédbe hoz egymással: a spekulatív realistákat, mint Badiou és Meillassoux; a fenomenológusokat, köztük Husserlt, Heideggert és Levinast; a német idealistákat, különösen Kantot és Schellinget; a pszichoanalitikusokat, Freudot és Lacant; és végül a posztstrukturalistákat, különösen Foucault-t, Deleuze-t és Ranciere-t. E gondolkodók relevanciáját a konkrét társadalmi-politikai problémákra a holokausztra, az öngyilkos merényletekre, a neoliberalizmus és a neonacionalizmus térnyerésére, valamint a féktelen fogyasztói társadalomra és a rasszizmusra vonatkozó reflexiókon keresztül mutatjuk be.
Ez a könyv újradefiniálja az etikai érvelést, mint ami elutasítja az abszolútumokat, és ellenáll annak, amit Milton az Elveszett paradicsomban az ördög "mennyei zsarnokságnak" nevezett. A hagyományos etikai érveléssel szemben Dalton a rosszat nem erkölcsi kudarcnak, hanem az abszolútumhoz való túlságosan könnyű hozzájárulásnak látja; egy olyan hozzájárulásnak, amellyel szemben csak aktív ellenállással lehet fellépni. Dalton számára az abszolútummal szembeni ellenállás az egyetlen csatorna, amelyen keresztül a jót meg lehet határozni.
