Az ellenállás stratégiái & „Kik a trockisták?

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Strategies of Resistance & 'Who Are the Trotskyists?'

Könyv tartalma:

Daniel Bensa d kihívást jelentő felmérése megfelelő pillanatban érkezik. Ajándék azoknak az aktivistáknak, akik történelmi távlatok után nyúlnak, amelyek támpontokat adhatnak ahhoz, hogy merre tovább. A Leó Trockijhoz köthető forradalmi szocialista politikai hagyományt magáénak valló és osztozó Bensa d nem egyszerűen egy megfontolt radikális akadémikus vagy éleslátó baloldali értelmiségi - bár kétségtelenül mindkettő -, hanem egy lenyűgöző aktivistahálózat egyik legjelentősebb vezetője is, akik közül sokan számtalan küzdelemben tapasztaltak. Daniel Bensa d évtizedekkel ezelőtt a Negyedik Internacionálé francia szekciójának, a Ligue Communiste R volutionnaire (LCR) egyik vezetőjeként tűnt fel. A "68-as nemzedékből" - a hatvanas évek fiatal forradalmi aktivistáinak rétegéből - származik, és lenyűgöző intellektuális kifinomultságot ötvöz a forradalmi merészségre való frissítő hajlammal, valamint az évtizedek során semmit sem veszített aktivista elkötelezettségéből.

Ernest Mandel hagyományában Bensa d nemcsak az akadémiai csatatéren (mint filozófiaprofesszor és olyan művek szerzője, mint a Marx a mi időnknek), hanem még inkább a kapitalista "globalizáció" elnyomó és halálos valósága elleni társadalmi és politikai küzdelmek csataterén is a forradalmi marxizmus folyamatos relevanciájához nyúlt. Ebben a sajátos - tömör, meglátásoktól és termékeny provokációktól ropogó - művében Bensa d saját politikai hagyományának történetét tekinti át. Nem katekizmust kapunk, hanem tanulságos és kritikus szemléletű reflexiókat és jegyzeteket. Nem kell mindenben egyetértenünk az általa elmondottakkal. Azt mindenképpen megkérdőjelezem, hogy vitába száll Trockijjal arról, hogy Lenin nélkülözhetetlen volt-e az orosz forradalom győzelméhez (Trockij szerint határozottan igen, Bensa d szerint talán nem). Azzal sem vagyok elégedett, amikor komolyabban veszi az amerikai trockizmusban Max Shachtman és James Burnham disszidens áramlatát (mindketten végül az amerikai imperializmust támogatták Vietnamban), mint a James P. Cannonhoz kötődő hagyományt (amely szerepet játszott egy erőteljes mozgalom kiépítésében, amely segített véget vetni a vietnami háborúnak). Másfelől Bensa d nem támaszt igényt arra, hogy a világ trockizmusának kerek történeti áttekintését nyújtsa, vagy akár csak a szűkebb értelemben vett témák tudományos bemutatását, amelyekkel foglalkozik.

Hangsúlyozza, hogy "ez az esszé személyes tapasztalatokon alapul", és arra összpontosít, amit ő "a mozgalmon belüli főbb vitáknak" tekint. És különösen megdöbbentő az a kiváló megállapítás, amelyet a bevezetőben (14. oldal) tesz a trockizmusnak a világ különböző tájain élő változatainak a sajátos kulturális és nemzeti sajátosságaikban való megértésének szükségességéről. Kevés értelme lehet a trockizmusnak, ha az nem kapcsolódik a világ különböző részeinek tényleges társadalmi mozgalmaihoz és osztályharcaihoz, valamint a baloldali munkás szubkultúrákhoz, amelyekben értelmet nyer. Tény, hogy Bensa d egy átgondolt, ösztönző, értékes politikai beavatkozást nyújt számunkra, amely a trockizmus történetének, eszméinek és sokféle megnyilvánulásának érzékelésével hagyja el az olvasót - és egyben a mai és a holnapi küzdelmek szempontjából való jelentőségük érzékelésével. A fiatalabb, tájékozódni kezdő aktivisták számára, valamint a harc veteránjai számára, akik azon gondolkodnak, hogy hol voltunk és merre tovább, ez egy fontos hozzájárulás.