Az ellenség csődbe vitele: Japán amerikai pénzügyi ostroma Pearl Harbor előtt

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan elemzi a csendes-óceáni háborúhoz vezető gazdasági tényezőket, elsősorban a Pearl Harbor előtti, Japánnal szembeni amerikai pénzügyi és kereskedelmi politikára összpontosítva. A szerző, Ed Miller részletes kutatással és közérthető magyarázatokkal hatékonyan világít meg egy összetett történelmi történetet. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy a könyv egyes részei túlságosan bonyolultak, vagy hiányoznak belőle a tágabb történelmi összefüggésekkel való kapcsolatok.

A könyv alaposan kutatott, rengeteg részletet tartalmaz az amerikai-japán gazdasági kapcsolatokról és a háború kitöréséhez hozzájáruló pénzügyi intézkedésekről. Az olvasók dicsérik Miller képességét az összetett gazdasági fogalmak tisztázására és a történelmi elbeszélés lebilincselő jellegét. A könyvet azoknak ajánljuk, akiket érdekel a második világháborúhoz vezető bonyolult gazdasági vonatkozások megértése.

Egyes olvasók szerint a tartalom túl részletes és technikai jellegű, így a pénzügyi háttérrel nem rendelkezők számára nehezen érthető. Mások úgy érezték, hogy a külső történelmi eseményekkel és a tágabb értelemben vett következményekkel való összefüggésekkel nem foglalkoznak eléggé. Néhány kritika azt is megjegyezte, hogy a szerző kritikus álláspontja bizonyos történelmi személyiségekkel kapcsolatban rontja az általános elbeszélés színvonalát.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bankrupting the Enemy: The U.S. Financial Siege of Japan Before Pearl Harbor

Könyv tartalma:

Edward S. Miller díjnyertes szerző ebben az új művében azt állítja, hogy az Egyesült Államok azért kényszerítette Japánt nemzetközi csődbe, hogy elrettentse agressziójától.

A pénzügyminisztérium és a Federal Reserve nemrég titkosítás alól feloldott iratainak kutatása során Miller, egy Fortune 500-as erőforrás-vállalat nyugalmazott pénzügyi vezetője felfedte, hogy a pénz mennyire fontos. Washingtoni szakértők magabiztosan jósolták, hogy a kínai háború csődbe viszi Japánt, nem tudván, hogy a japán kormánynak hatalmas dollárkészlete van, amelyet csalárd módon New Yorkban rejtettek el. Miután felfedezték, Japán igyekezett kiszedni a pénzt.

De - magyarázza Miller - 1941 júliusában Roosevelt elnök az 1917-es Trading with the Enemy Act egy rég elfeledett záradékára hivatkozva befagyasztotta Japán dollárjait, és megtiltotta neki, hogy eladja aranykészletét az amerikai kincstárnak, az egyetlen nyitott aranypiacnak 1939 után. Roosevelt átmeneti kísérletét, hogy Japánt észhez térítse, nem pedig térdre kényszerítse, azonban opportunista bürokraták meghiúsították.

Dean Acheson, az általa kiválasztott adminisztrátor ravaszul manőverezett, hogy megtagadják Japántól az olaj és más, a háborúhoz és a gazdasági túléléshez szükséges erőforrások megvásárlásához szükséges dollárokat. Miller világos írása és a nemzetközi pénzügyek összetettségének alapos ismerete lehetővé teszi, hogy a pénzügyi fogalmakat és terminológiát nem ismerő olvasók is megértsék az amerikai gazdaságpolitika Japánra gyakorolt hatásának magyarázatát. A japán erőforráshiányról szóló harminchét tanulmány áttekintése felveti a kérdést, hogy miért nem számolta ki egyetlen amerikai ügynökség sem a befagyasztás hatását Japán teljes gazdaságára.

A háború előtti Japánról szóló hatalmas OSS-külügyminisztériumi tanulmány elemzéséből világosan kiderül, hogy a japán népet fenyegető nélkülözések, ha az ország pénzügyi bizonytalanságban marad, alátámasztották a Pearl Harbor-i háború mellett hozott döntését. Egy ilyen jól dokumentált tanulmány minden bizonnyal elismerést fog kivívni, mivel jelentősen hozzájárul a csendes-óceáni háború eredetének történetírásához.