Az elnöki lazac: A halak királyának és hazai vizeinek helyreállítása

Olvasói vélemények

Az „Elnök lazaca” című könyv Maine és Amerika történelmének lebilincselő és alapos feltárását kínálja a vízfolyások és fajok, különösen az atlanti lazac tükrében. Rávilágít az iparosodás természeti erőforrásokra és őshonos populációkra gyakorolt hatására, miközben a kortárs környezetvédelmi kérdésekre is reflektál.

A könyv jól megalapozott, és lenyűgöző történelmet kínál, összekapcsolva az emberi döntéseket a környezeti következményekkel. Az olvasók élvezték a lebilincselő írói stílust és az atlanti lazac jelentőségének és a közpolitikára gyakorolt hatásának alapos tárgyalását. Felvilágosító perspektívát nyújt Amerika iparosodásáról és annak természetre gyakorolt hatásáról.

Egyes kritikák nem említettek konkrét ellenérveket, de a lehetséges kritikák közé tartozhat a fókusz, amelyet túl szűknek érezhetnek az Amerika történetének szélesebb körű bemutatására vágyó olvasók, illetve annak a veszélye, hogy az olvasót inkább a környezeti kérdésekkel, mint a gyakorlati megoldásokkal nyomasztják el.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The President's Salmon: Restoring the King of Fish and Its Home Waters

Könyv tartalma:

Az Észak-Atlanti-óceánba torkolló folyók évezredek óta minden tavasszal ezüstszínűre színeződnek a vándorló halaktól. A zsúfolt rajok között úszott egykor a halak királya, az atlanti lazac.

New Yorktól Labradorig, Oroszországtól Portugáliáig a tenger fényes lazacai dacoltak az áramlással, az árapályokkal és a gravitációval, az ösztönök és az emlékezet által a szárazföld belsejébe hajtva, azokba a folyókba, ahol évekkel korábban ők maguk is előbújtak a kavicsfészkekből. A Maine állambeli lazacmedencék és folyók legendás státuszt értek el a horgászok körében, és 1912 óta hagyomány volt, hogy a Penobscot folyóból kifogott első lazacot minden tavasszal az Egyesült Államok elnökének ajándékozzák. Az utolsó lazacot 1992-ben George W.

Bush kapta. Abban az évben a Penobscot a teljes keleti partvidék lazacainak több mint 70 százalékát hozta vissza, ez azonban a folyó történelmi állományának mindössze 2 százaléka volt. A kereskedelmi célú túlhalászás, a gátak felduzzasztása és a halak hazai vizeinek környezeti állapotának romlása miatt az atlanti lazacállomány megtizedelődött.

A lazacról azt mondják, hogy olyan öreg, mint az idő, és hogy minden múltat és jövőt ismer. Huszonkétezer évvel ezelőtt valaki egy dél-franciaországi barlang padlójába egy életnagyságú atlanti lazacot vésett. Norvégiában és Svédországban sziklákra festettek lazacokat.

A lazac könnyed ugrása és a folyóban és a tengerben való túlélésre való képessége arra késztette a keltákat, hogy a lazacot minden titokzatos tudás birtokosaként mitologizálják, amelyet a Segais kútjába hullott kilenc bölcsességgel teli mogyoró elfogyasztásával szereztek. Az elnök lazaca az atlanti lazac és a lazachalászat gazdag kulturális és biológiai történetét mutatja be, elsősorban a Penobscot folyó körül forogva, amely a lazac utolsó bástyája Amerikában, és a faj megőrzésének kulcsfontosságú csataterülete.