Az elnökök és tábornokaik: A hadvezetés amerikai története

Olvasói vélemények

Matthew Moten „Presidents and Their Generals” című könyve részletes és éleslátó elemzést nyújt az amerikai elnökök és katonai parancsnokaik közötti történelmi kapcsolatokról. Rávilágít e dinamika jelentőségére az amerikai történelem során, George Washingtontól kezdve egészen napjainkig. A recenzensek dicsérik a szerző alapos kutatását és magával ragadó írói stílusát, amely az összetett történelmi témákat érthetővé és érdekessé teszi.

⬤ Jól megírt és könnyen olvasható
⬤ alapos kutatás
⬤ a polgári-katonai kapcsolatok éleslátó elemzését nyújtja
⬤ lebilincselő történetvezetés
⬤ ajánlott a történelem szerelmeseinek és a katonai/politikai karrierre vágyóknak
⬤ rávilágít az elnök-tábornok kapcsolatok fejlődésére és fontosságára a történelem során.

Egyes olvasók számára a történelmi részletek mélysége nyomasztó lehet; esetleges elfogultság a hadsereg elmúlt 50 év során tapasztalt politizálási aspektusainak értelmezésében.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Presidents and Their Generals: An American History of Command in War

Könyv tartalma:

A második világháború óta az Egyesült Államok szinte állandó katonai konfliktusokat folytat külföldön, gyakran rosszul meghatározott célokkal, eredménytelen stratégiával és bizonytalan előnyökkel. A korlátozott kongresszusi felügyelet és a "választott háborúk" korszakában a végrehajtó hatalom és a fegyveres erők megosztották a háborúkkal kapcsolatos elsődleges felelősséget. Az elnökök és tábornokaik közötti tárgyalások így egyre jelentősebbé válnak, és megértésük alapvető fontosságúvá válik.

Matthew Moten a polgári és katonai vezetők háborúkban betöltött szerepének alakulását mutatja be, és bemutatja, hogy a politikai és katonai intézmények fejlődésével hogyan változott a háborús stratégia és a nemzetbiztonsági politika, és hogyan alakította őket a vezetők személyisége. A korai elnökök megalapozták a polgári kormányzatnak való katonai alárendeltség elvét, és a polgárháborútól a második világháborúig megszilárdult az elnök főparancsnoki szerepe, miközben az egyre professzionálisabbá váló hadsereg felajánlotta tanácsait. Douglas MacArthur tábornok Harry Truman elnökkel szembeni engedetlensége a koreai háború alatt azonban a politikai-katonai feszültségeket a nyilvánosság elé állította. Az ezt követő elnökök olyan tábornokokat választottak, akik a kormányzat prioritásaival szövetkeztek. A katonai parancsnokok Vietnamban, Irakban és Afganisztánban pontosan ezt tették - és az eredmény rosszul átgondolt politika és rosszul végrehajtott stratégia lett.

Az elnökök és tábornokaik közötti leghatékonyabb történelmi együttműködések a katonai szakértelem és a polgári hatalom kölcsönös tiszteletére, valamint az őszinte és hozzáértő tárgyalási hajlandóságra épültek. Ezekre az alapokra építve a jövő katonái és államférfijai hatékony döntéshozatalt biztosíthatnak háború esetén, és közelebb vihetnek minket a béke lehetőségéhez.