Az első komoly optimista: A. C. Pigou és a jóléti közgazdaságtan születése

Olvasói vélemények

A könyv áttekintést nyújt a 20. századi brit közgazdasági gondolkodásról, elsősorban a Cambridge-i Egyetem közgazdászaira összpontosítva. Ugyanakkor kritika érte, hogy unalmas, és nincs benne mélység az alany személyes életét illetően.

A könyv takaros összefoglalót nyújt a 20. századi brit közgazdasági gondolkodásról, és hatékonyan tárgyalja a főbb gondolkodókat és kapcsolataikat. Hasznos szellemtörténetként szolgál.

A kritikusok szerint a könyv unalmas, hiányoznak belőle az érdekfeszítő személyes anekdoták és az alany életére vonatkozó részletek. A szerzők szerint a könyv inkább egy olyan belső nézőpont, amely csak a közgazdaságtudományok doktorait érdekelheti, mintsem egy lenyűgöző életrajz vagy elbeszélés.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The First Serious Optimist: A. C. Pigou and the Birth of Welfare Economics

Könyv tartalma:

A huszadik század egyik legbefolyásosabb közgazdászának úttörő intellektuális életrajza

Az első komoly optimista A. C. Pigou (1877-1959) brit közgazdász, a jóléti közgazdaságtan megalapítójának és a huszadik század egyik legfontosabb és legeredetibb gondolkodójának intellektuális életrajza. Bár Pigou-t sokáig háttérbe szorította szellemi riválisa, John Maynard Keynes, mégis jelentős szerepet játszott abban, hogy a közgazdaságtan a közjólétre összpontosítson. Hírneve napjainkban reneszánszát éli, részben azért, mert a szén-dioxid-adók alapját az általa megfogalmazott "externáliák" vagy tovagyűrűző költségek képezik. Ian Kumekawa számos archív forrásra támaszkodva meséli el, hogyan alakította át Pigou a közvéleménynek a kormányzat gazdasági szerepéről és a közgazdászoknak a közjóról alkotott elképzeléseit.

A könyv személyes, politikai, társadalmi és etikai kontextusba helyezi Pigou eszméit, és végigkíséri, ahogyan a liberális edwardi bonvivánból egy visszafogott, de reformszellemű közgazdászprofesszorrá vált. Az első világháborúval Pigou belépett a kormányzati szolgálatba, de hamarosan kiábrándult az államból, amellyel találkozott. Ahogy a két világháború közötti időszakban megkérdőjelezték az elképzeléseit, egyre inkább elidegenedett a szakmájától. A második világháborút követő Munkáspárt felemelkedésével azonban az idős Pigou újra olyan gondolkodásmódot honosított meg, amely egy kollégáját arra ösztönözte, hogy „az első komoly optimista”-ként jellemezze.

Az első komoly optimista nemcsak Pigou, hanem a huszadik századi közgazdaságtan története is, amely az elmúlt száz év néhány legfontosabb közgazdasági gondolatának életrajzi és történelmi eredetét tárja fel. Időszerű emlékeztető a közgazdaságtan etikai gyökereire és a tudományág hosszú múltjára, amely az állam és a piac közötti aktív közvetítőként működik.