Az első világháborús harctéri tüzérségi taktika

Olvasói vélemények

A könyv az első világháborús tüzérségi taktikákról nyújt koncentrált áttekintést, a részletesség és a világosság szilárd egyensúlyával, elsősorban a hadtörténelem szerelmeseinek szól. Miközben informatív bevezetést nyújt a témába, a lefedettség és az elkötelezettség tekintetében vannak bizonyos korlátai.

⬤ Világos és koncentrált írás, amely közvetlenül foglalkozik az első világháborús tüzérség témájával.
⬤ Jó bevezetést nyújt azok számára, akik újak a témában.
⬤ Kiváló illusztrációk és fényképek, amelyek fokozzák a megértést.
⬤ Hatékonyan tárja fel a tüzérség taktikai alkalmazását és fejlődését.
⬤ Megfelelő árú és jó ár-érték arányú.

⬤ Korlátozott figyelmet szentel a francia tüzérségnek és taktikának, nagyobb hangsúlyt fektet a brit és német szempontokra.
⬤ Lehet, hogy nem elég lebilincselő az alkalmi olvasók vagy az első világháborúról szélesebb áttekintést keresők számára.
⬤ A Kindle kiadásban a képernyő mérete miatt a térképek és a fényképek nem elég áttekinthetőek.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

World War I Battlefield Artillery Tactics

Könyv tartalma:

Az 1914/15 telén kezdődő "lövészárok-háború" kezdetétől kezdve a tüzérség az első világháború hátralévő részében az összes nagy hadseregben abszolút domináns fegyverré vált, olyan mértékben, amilyenre sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. A rendelkezésre álló ágyúk és lőszerek száma és képességei irányították az összes tábornok haditervét.

A csaták kimenetelét pedig az döntötte el, hogy milyen módon alkalmazták őket, és hogy sikerrel vagy sikertelenül. A háború során elszenvedett több millió áldozat nagy része tüzérségi tűz áldozata lett.

A tüzérségi háború egy négyéves tanulási görbe mentén három különböző szakaszra oszlott (a második és harmadik szakaszhoz szükséges felszerelés és kiképzés mindig elmaradt a taktikai igények mögött). A háború többnyire könnyű, mozgékony tüzérséggel kezdődött, amely arra volt felszerelve és kiképezve, hogy közvetlen tűzzel, többnyire levegőben robbanó repeszlövedékekkel támogassa a gyorsan mozgó gyalogságot és lovasságot.

Az első manőverhadjáratok teljesen váratlanul értek véget, mivel a hadseregek statikus lövészárok-háborúba merültek, és mindkét fél rosszul volt felszerelve és kiképezve ahhoz, ami lényegében ipari méretű ostromháború volt. Ez több és nehezebb ágyút és nagy robbanóerejű lövedéket, valamint bonyolultabb képességeket igényelt a közvetett tüzeléshez - megfigyelés a földön és a levegőben, a célpontok (beleértve az ellenséges tüzérséget is) felkutatása, a megfelelő lövedékek rájuk való ledobása, a kommunikáció, amely a rendkívül megnövekedett számú ágyú munkájának összehangolásához szükséges, és sok millió lövedék eljuttatása a célpontokhoz az egyhetes bombázásokhoz. Ezek ritkán működtek a várt módon (klasszikus módon nem sikerült "átvágni a drótot" vagy nem sikerült behatolni a mély bunkerekbe).

Ezért mindkét oldalon innovatív tisztek dolgoztak új taktikák kidolgozásán, a lőszerek sokoldalúbb keverékével (pl. gázgránátok, füstgránátok, csillaggránátok és így tovább), valamint a lőszerek fantáziadúsabb felhasználási módjaival, mint például a láda- és kúszó lövészárkok.

Végül 1918 elején a statikus szlalomozás a manőverező hadviselés új szakaszába lépett, amelyet a tüzérség és a gyalogság, valamint az újonnan fontos szerepet játszó légi és gépesített erők kifinomult együttműködése tett lehetővé. A végül levont tanulságok a 20. század hátralévő részében világszerte formálták a tüzérség alkalmazását.

A korabeli fényképekkel és különlegesen megrajzolt színes rajzokkal teljes mértékben illusztrált, a legújabb kutatásokra támaszkodó, lebilincselő tanulmány a tüzérségi taktikák és technikák gyors fejlődését mutatja be abban a konfliktusban, amelyben a tüzérség kiemelkedő szerepet játszott - az I. világháborúban.